karesz játszótere

Örkény István: Arról, hogy mi a groteszk

vasárnap, január 30th, 2011 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm.

Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról.

Íme, a világ fejtetőre állt. Férfilábak kalimpálnak a levegőben, visszacsúsznak a nadrágszárak, s a lányok, ó, ezek a lányok, hogy kapkodnak a szoknyájuk után!

Ott az autó: négy kereke a levegőben, mintha egy kutya a hasát akarná megvakargatni. Egy krizantém: keljfeljancsi, vékony szára az égbe mered, ahogy a fején egyensúlyozza magát. Egy gyorsvonat, amint füstcsóváján tovarobog.

A Belvárosi Plébániatemplom a két tornyán levő két kereszten levő két villámhárító hegyével érinti csak a földet. És amott egy tábla a kocsma ablakában.

Bent egy dülöngélő vendég – fejjel aláfelé – elhozza sörét a söntésből. A sorrend: lent a hab, rajta a sör, fent a pohár talpa. Egy csöpp nem sok, de annyi se csordul ki.

Tél van? Hát persze! Hiszen felfelé szállingóznak a hópelyhek, és az égbolt jégtükrén lóbálózva iringálnak a korcsolyázó párok. Nem könnyű sport!

Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek közt, fölcsöpögő könnyek fátyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag kötélen fölbocsátják a koporsót. A munkatársak, ismerősök, közeli s távoli rokonok, továbbá az özvegy meg a három árva göröngyöt ragadnak, s elkezdik a koporsót hajigálni. Jusson eszünkbe az a szívettépő hang, amikor a sírgödörbe ledobált rögök megdobbannak és szétomlanak. Az özvegy sír, jajonganak az árvák… Milyen más érzés fölfelé hajigálni! A koporsót eltalálni mennyivel nehezebb! Először is jó göröngyökre van szükség, mert a porhanyósabbja félúton szétesik. Van hát kapkodás, lótás-futás, taszigálódás a kemény rögökért. És hiába a jó göröngy; a rosszul célzott rög visszahull, és ha eltalál valakit – pláne, ha egy gazdag, előkelő rokont -, kezdődik a vihorászás, a káröröm egészséges kuncogása. De ha minden stimmel – kemény a rög, pontos a célzás, s telibe találja a deszkakoporsót -, megtapsolják a dobót, derűs lélekkel térnek haza, és sokáig emlegetik a nagy telitalálatot, a kedves halottat és ezt a mókás, pompásan sikerült szertartást, melyben nyoma sem volt a képmutatásnak, a tettetett gyásznak, a hazudott részvétnyilvánításnak.

Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök pedig emelt fővel, keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat.

Baranyi Ferenc: Fogadom

csütörtök, december 9th, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Kíméletlenségemmel becsüllek én-
olykor gyilkol a simogatás.
Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert igazságos bántást nem ismer az őszinteség,
fogadom, úgy ütlek meg én, hogy fájjon erösen,
mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon.
Fogadom: gátat nem vetek én az agyamba rohanó vérnek,
midőn szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások
alattomos bujtogatásaival ellened fordítson a visszafogottság.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélekhájasító ernyedésből felhessentselek,
s a konszolidáltság marasztalóan kellemes sírboltjából
kemény életre trombitáljalak.
Fogadom, hogy gyűlölni is foglak,
fogadom, hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak az igaz szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerőssé hűlt szeretők
egykedvűsége képes.
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek.

szabad birtoklás

péntek, december 3rd, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Amikor valódi intimitásban vagyok valakivel, akkor igazán felismerem, hogy ki vagyok én, igazán felismerem, hogy ki vagy te, ez pedig azt jelenti, hogy felismerem, hogy ebből adódóan te szabad vagy. Meg én is. Ha pedig felismerem, hogy szab…adok vagyunk, valahogy az emberségünkből, a létezésünkből adódóan, akkor ebből az következik, hogy nem akarlak birtokolni, mert azt is tudom, hogy az lehetetlen. […]
Valaki csak akkor lehet az „enyém”, ha odaajándékozza magát nekem.
/Pál Ferenc/

időnek előtte

péntek, november 5th, 2010 | Besorolás nélkül | 2 hozzászólás

Az igaz pedig, ha a haláltól hirtelen megelőztetik is, nyugodalomban lészen. Mert nem a hosszú ideig való, sem az esztendők számával megmérettetett vénség becsületes, hanem az ember értelme az ősz haj, és a vénség ideje a makula nélkül való élet. Aki az Istennél kedves, szerelmetessé lett, a bűnösök között élvén elvitetett. Elragadtatott, hogy a gonoszság el ne változtatná az ő értelmét, vagy hogy a tettetés meg ne csalná az ő lelkét. […] Rövid időben vége lévén, sok időket töltött be: mert kedves volt az Istennek az ő lelke, azért sietett őtet kivinni a hamisságok közül. A népek pedig látták, és nem értették… (Bölcsesség könyve 4, 7—14)

Nehéz megélni.

Az Istennel sakkozás kockázata

vasárnap, október 10th, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„A túlságosan megfeszített íj, könnyen elpattan. A túlságosan élesre fent kés, hamar kicsorbul.

Megszülni, de nem birtokolni, megalkotni, de nem hasznosítani, vezetni, de nem uralkodni.

Aki nem mutogatja magát – ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik – sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet – azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd meg senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni.

Légy kevésbeszédű. A szélvihar nem tart éjszakától reggelig. A zivatar nem tombol egész napon át. Ég és Föld tehát rövid ideig cselekszik. Légy kevésbeszédű.

Aki lábujjhegyre áll, nem áll szilárdan. Aki túlságosan nagyokat lép, könnyen kibicsaklik a lába.

Harag nem old fel haragot, a szeretet mindent felold.

Soha ne felejtsd el, hogy honnan jöttél és miért csináltad magadnak azt a zűrzavart, amiből most szabadulni akarsz.”

József Attila: Kopogtatás nélkül

vasárnap, október 10th, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz
hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő
szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad
más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes
vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz
hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

hétfő, szeptember 27th, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.
Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

Beethoven – Patetikus szonáta op. 13

hétfő, szeptember 13th, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„… Nyomorúságos életet élek. Két év óta kerülök minden társaságot, mert nem mondhatom meg az embereknek: süket vagyok. Ha más foglalkozásom lenne, még csak tűrhető lenne a dolog, de az én mesterségemben rettenetes ez a helyzet. Mit szólnának hozzá ellenségeim, akiknek száma nem csekély!…
A színházban egészen a zenekar mellé kell ülnöm, hogy megértsem a színészt. Nem hallom a hangszerek és a szavak magas hangjait sem, ha kissé távolabb ülök le… Halkan beszélnek, alig hallom… ha pedig kiabálnak, elviselhetetlen számomra. Nagyon gyakran megátkoztam létemet… Plutarchos megtanított a lemondásra. Dacolni akarok, ha ez egyáltalán lehetséges, dacolni akarok sorsommal; de vannak életemnek pillanatai, amelyekben én vagyok Istennek legnyomorultabb teremtménye… Lemondás! milyen szomorú menedék! és mégis egyedüli, ami számomra maradt!”

Beethoven levele Franz Gerhard Wegele doktornak. Bécs, 1801 június 29.

Billy Bragg and Wilco – Birds And Ships

hétfő, szeptember 13th, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Birds And Ships

The birds are singing
In your eyes today
Sweet flowers blossom in your smile

The wind and sun
Are in the words you say
Where might your lonesome lover be?

Birds may be singing
In my eyes this day
Sweet flowers blossom when I smile

But my soul is stormy
And my heart blows wild
My sweetheart rides a ship on the sea

Though my soul is stormy
And my heart blows wild
Where might my lonesome lover be?

vasárnap, szeptember 12th, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„The person who does not decide to love forever will find it very difficult to really love for even one day.”
– Pope John Paul II