Archive for december, 2010

Baranyi Ferenc: Fogadom

csütörtök, december 9th, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Kíméletlenségemmel becsüllek én-
olykor gyilkol a simogatás.
Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert igazságos bántást nem ismer az őszinteség,
fogadom, úgy ütlek meg én, hogy fájjon erösen,
mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon.
Fogadom: gátat nem vetek én az agyamba rohanó vérnek,
midőn szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások
alattomos bujtogatásaival ellened fordítson a visszafogottság.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélekhájasító ernyedésből felhessentselek,
s a konszolidáltság marasztalóan kellemes sírboltjából
kemény életre trombitáljalak.
Fogadom, hogy gyűlölni is foglak,
fogadom, hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak az igaz szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerőssé hűlt szeretők
egykedvűsége képes.
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek.

szabad birtoklás

péntek, december 3rd, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Amikor valódi intimitásban vagyok valakivel, akkor igazán felismerem, hogy ki vagyok én, igazán felismerem, hogy ki vagy te, ez pedig azt jelenti, hogy felismerem, hogy ebből adódóan te szabad vagy. Meg én is. Ha pedig felismerem, hogy szab…adok vagyunk, valahogy az emberségünkből, a létezésünkből adódóan, akkor ebből az következik, hogy nem akarlak birtokolni, mert azt is tudom, hogy az lehetetlen. […]
Valaki csak akkor lehet az „enyém”, ha odaajándékozza magát nekem.
/Pál Ferenc/

Search

Olavasom