képmás
Hat kenyér és a szabad akarat
hétfő, december 1st, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás
A délután csak nem akart véget érni. Zalában jártam, azok között a mesebeli dombok és völgyek között, amiket – nem lehetett másképp – játékos jókedvében hengergetett, vájogatott oda a Teremtő. › Continue reading
Hamvas Béla
csütörtök, november 13th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás
Kétszer volt úgy, hogy olvasván femerült bennem, meg kéne ismerni Hamvas Bélát és munkásságát közelebbről. Ha harmadszorra is felmerül utána fogok olvasni tényleg…
belső rend
szerda, november 12th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás
Az ember olyan gyakran felhergeli magát nem működő internet, félresikerült barkácsmunka és egyéb hasonló múlékony apróságok miatt. Pedig a végeredmény ugyanaz (sőtt, így rosszabb), akár ideges az ember, akár nem. A viszonylagos belső rend nem a mütyürkés polcok tetszelgő és ízléstelen statikussága, inkább olyan, mint egy artistacsoport műsora a cirkuszkupolában: végtelenül bonyolult, pontosan kapcsolódó, állandóan megbillenő, s mindig visszacsapó, kényes egyensúly. Szüntelenül korrigálni kell, állandó dinamika.
munka
hétfő, november 10th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás
“Gyermekkoromhoz tartozott a segítés. Otthon és rokonoknak, barátoknak. Vizet hordani, fát vágni, répalevelet szedni, kertet ásni, boltba szalaadni. Ma sok szülő nem engedi gyermekét dolgozni. A minap Agócs Tibor karateedző mesélte, hogy egy támogatótól kapott az egyesület egy csomó ócska raklapot az ezdőterem fűtésére. Föl kell aprítani, be kell hordani. Hívta a növendékeket segíteni. Az egyik szülő fölháborodott, hogy az ő kisfia ugyan nem fog dolgozni. Köszönöm asszonyom, felelte a mester, gyermeket alkalmatlan a sportra. Hogy ne rontsa nálunk a levetőt, én fizetem önnek a fiú tandíját, de többé hozzánk be ne tegye a lábát!
Ne jósoljuk, hogy mi vár egy így nevelt gyerekre.”
forrás: novemberi képmás, Czakó Gábor
Nyitott kert
hétfő, szeptember 29th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás
Nyitott Kert http://nyitottkert.hu
… A mezőgazdaságból élők egyre kevesebben vannak, könnyű ellenük fordítani az adóforintjaikat féltő állampolgárok nagy tömegeit. Különösen nálunk, ahol a mezőgazdaság kollektivizálása tudatosan együtt zajlott a parasztság és az egyre szaporodó város lakosság szembefordításával, a mai napig kabarétémaként mutogatva vélt elmaradottságukat, tájékozatlanságukat, kapzsiságukat.
Nem véletlen, hogy a környezetvédő szervezetek ismerték fel legelőször az érdekközösséget a fenntartható módon gazdálkodó családi gazdaságokkal, a helyi értékek, hagyományok őrzőivel. A Nyitott Kert betakarítási ünnepein sokgyerekes, fiatal családok dolgoznak együtt csökkent munkaképességű, de lelkes helyi segítőkkel, egyetemistákkal. Bográcsban fő a közös ebéd a kert terményeiből, a legkisebbek töklámpásokat lóbálnak már sötétedéskor, és a mulatság táncházzal zárul.
Forrás: Képmás magazin 2008. augusztus, Lechner Judit cikke: Élelmiszer-önrendelkezés
arc
péntek, augusztus 15th, 2008 | irodalom | Nincs hozzászólás
Hetek óta ült a városon a köd. Elvonult a szapora léptű munkába indulók hada, s előmerészkedtek a mai ráérők. Unokáikat oviba kísérő nyugdíjasok, szabadnapos felszolgálónők és orvosok, tanárok, akik harmadik órára mentek, „lógó” egyetemisták. Nem kellett sietniük, mégis bebújtak összehúzott kabátgallérjukba, a férfiak föl sem pillantottak egy-egy szemrevaló fehérszemélyre, a nagymamák türelmetlenül húzták odébb a kutyák és markológépek után megforduló gyerekeket. Hamuszínű sietős alakok a szürke téren. Fekete-fehér kép – fekete és fehér nélkül. A színtelen reggelen anélkül siklott a szem egyik szembejövőről a másikra, hogy az agyba bármilyen érzékelhető impulzust küldött volna.
Mégis megláttam egy arcot. Tágra nyílt szemekkel nézett a hamuszínű emberek és galambszürke háztetők fölé. Mosolygott. A gyermekek, a szentek és a bolondok feltétlen odaadásával. Nem zavarta, hogy a szembejövők belebámulnak a képébe, a férfi vak volt. A nap sugarai akkor küzdötték át magukat a pára- és füsttömegen, és elsőként az az arc tükrözte vissza, amelyik felé fordult. Mert mit is keresnének a „világtalan” szemek idelent? Pár pillanat múlva a fény már mindenkié volt, színnel és élettel töltötte meg a teret. Milyen kicsin múlik! Az ember – tiszteletre méltó szellemi teljesítményével és gigantikus erőfeszítéseivel – mennyire elesett és reményvesztett tud lenni.
Mégis felkel és elindul a ködös reggeleken is. Mert van reménye, hogy látni fogja a Napot.
Szám Katalin
Search
Címkék
Kategóriák
Archívum
- 2020 augusztus
- 2017 december
- 2017 augusztus
- 2016 november
- 2014 január
- 2013 november
- 2013 augusztus
- 2013 június
- 2013 május
- 2013 március
- 2013 február
- 2013 január
- 2012 december
- 2012 november
- 2012 október
- 2012 szeptember
- 2012 augusztus
- 2012 július
- 2012 június
- 2012 május
- 2012 március
- 2012 február
- 2012 január
- 2011 december
- 2011 november
- 2011 július
- 2011 június
- 2011 május
- 2011 január
- 2010 december
- 2010 november
- 2010 október
- 2010 szeptember
- 2010 augusztus
- 2010 július
- 2010 június
- 2010 május
- 2010 április
- 2010 március
- 2010 január
- 2009 december
- 2009 november
- 2009 október
- 2009 szeptember
- 2009 augusztus
- 2009 július
- 2009 június
- 2009 április
- 2009 március
- 2009 február
- 2009 január
- 2008 december
- 2008 november
- 2008 október
- 2008 szeptember
- 2008 augusztus
- 2007 december