Besorolás nélkül

Régi, szép idők

hétfő, augusztus 3rd, 2020 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Nagy Natália: A helyszín egy trópusi paradicsom. Négy, igen elegánsan
öltözött úriember a naplementében gyönyörködik. Lerí róluk, hogy milliomosok.

Első ember: Pethő Zsolt
Második ember: Szerémi Zoltán
Harmadik ember: Galla Miklós
Negyedik ember: Kovalik Balázs

1: Hm. Szép ez a naplemente.
2: És milyen finom ez a bor! Igaz?
3: Úgy, ahogy mondod. Ki gondolta volna negyven évvel ezelőtt, hogy majd
itt fogunk ülni nemes bort kortyolgatva.
1: Bizony senki! Akkoriban örültünk, ha egy csésze teát ihattunk.
2: Egy csésze hideg teát!
3: Amiben nem volt se citrom, se cukor.
4: Se tea!
1: És persze csorba volt a csésze.
3: Nekünk csészénk se volt. Mi újságpapírból ittunk.
2: Mi meg vizes rongyot ettünk vacsorára.
4: De szegényen is boldogabbak voltunk. Boldogabbak, mint most!
1: Éppen azért, mert szegények voltunk. Apám mindig azt mondta, hogy a pénz nem boldogít fiam.
3: Igaza volt! Én boldogabb voltam, amikor semmim se volt. Egy romos kis házban laktunk. A tető tele volt lyukakkal.
2: Nektek legalább volt házatok. Mi huszonhatan laktunk egy szobában bútor nélkül. A padló fele hiányzott, ezért mind egy sarokba kuporodtunk, hogy le ne essünk.
4: Szerencse, hogy volt szobátok! Mi a folyosón laktunk.
1: Óh! Én arról csak álmodtam, hogy bárcsak egy folyosón lakhatnánk. Nekünk az kastély lett volna. Mi a szemétdombon laktunk. Minden reggel arra ébredtünk, hogy ránköntenek egy rakomány rothadó halat. Folyosó, ház? Hah!
3: Amikor azt mondtam: ház, egy földbe vájt lukat értettem rajta, szakadozott vászonnal beborítva. De nekünk, az ház volt!
2: Minket kilakoltattak a mi földbe vájt lyukunkból. Attól kezdve a tóban
laktunk.
4: Mázlisták! Nektek legalább volt tavatok. Mi viszont százötvenen éltünk egy cipősdobozban az út közepén.
1: Kartondobozban?
4: Igen.
1: Micsoda kényelem! Mi három hónapig egy összetekert újságpapírban laktunk. Hatkor keltünk. Kitisztítottuk az újságpapírt, ettünk egy darab száraz kenyérhéjat. Napi tizennégy órát dolgoztunk a malomban heti hat pennyért.
Utána hazamentünk, és apu addig vert minket a szíjával, amíg el nem aludtunk.
2: Micsoda luxus! Mi hajnali háromkor kijöttünk a tóból. Ettünk egy marék meleg salakot. Húsz órát dolgoztunk a malomban havi két pennyért. Aztán
hazamentünk, és apu a fejünket, meg a nyakunkat verte törött üveggel. Ha
szerencsés napunk volt!
4: Én minden éjfélkor kimásztam a cipősdobozból. Tisztára nyaltam az úttestet. Ettem egy kevés hideg salakot. Huszonhárom órát dolgoztam a malomban. Négy évenként egy pennyért. És amikor hazamentem, apu felszeletelt a kenyérvágó késsel.
3: Na jó! Én este tízkor keltem. Azaz fél órával azelőtt, hogy lefeküdtem.
Ittam egy csésze hideg mérget. Napi huszonkilenc órát dolgoztam a malomban. Én fizettem érte a főnöknek. Aztán hazamentem, és apu minden este hidegvérrel legyilkolt. Utána meg énekelve táncolt a síromon.
1: Ezek a mai fiatalok meg nem hisznek el nekünk semmit.
4: Bizony nem!
2: Nem!
3: Bizony!

more light

péntek, augusztus 25th, 2017 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Goethe’s final words: “More Light”. Ever since we crawled out of that primordial slime, that’s been our unifying cry. More light. Sunlight, torchlight, candlelight, neon, incandescent… Lights to banish the darkness from our caves, to illuminate our roads, the insides of our refrigerators. Big floods for the nigthgames at Soldier’s Field. Little tiny flashlight for the books we read under the covers when we’re supposed to be asleep.

Light is more than watts and foot candles. Light is metaphor. Thy word is a lamp under my feet. Rage, rage against the dying of the light. Lead kindly light, amid the encircling gloom. Lead Thou me on. The night is dark and I am far from home. Lead Thou me on. Arise, shine for thy light has come. Light is knowledge. Light is life. Light is light.

Northern Exposure End Scene: More Light from Markus Avrelius on Vimeo.

Berda József: Vándorének

szerda, január 22nd, 2014 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Nosza, lendítsd meg magad olyan
légy, mint a csikó s hajrá! fel,
fel a hegyekbe, mind magasabbra!
Csak addig élsz, míg bátorít barangoló
kedved, míg izmaid bírják az iramot egyre
felfelébb; megállás nélkül menni, menni,
csavarogni, hogy élj teli tűzzel, s lásd
a vidám világot: csak így menekülhetsz a halál elől!
Öregek, s ti fiatalok – halljátok; el ne
hagyjátok már magatokat; repüljetek,
repüljetek ki a szabadba, a szabadság ölébe
erre mindig lesz idő! Nincs máshol édesebb,
szerelmesebb pihenés! Otthon gyötrődni mindig,
szoba rabjának lenni? nincs, nincs ennél
nagyobb büntetés! Inkább nem élni többé, ha
netán megbénulna lábam s tespednem
kellene félhalottként! –
Óh, hegyek, völgyek és erdők végtelen
vonulata: a ti fiatal fiatok vagyok még,
ne hagyjatok megöregedni soha már!

dícséret

szerda, január 22nd, 2014 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Azzal dicsérlek, hogy szebbé teszem a teremtés rám eső zugát. (Szent-Györgyi Albert)

Zsoltár gyermekhangra

szerda, november 27th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Misztrál új lemezének, a Babits-nak hála, felfedeztem ezt is.

Az Úristen őriz engem
mert az ő zászlóját zengem.

Ő az Áldás, Ő a Béke
nem a harcok istensége.

Ő nem az a véres Isten:
az a véres Isten nincsen.

Kard ha csörren, vér ha csobban,
csak az ember vétkes abban.

Az Úristen örök áldás,
csira, élet és virágzás.

Nagy, süket és szent nyugalma
háborúnkat meg se hallja.

Csöndes ő míg mi viharzunk
békéjét nem bántja harcunk.

Az Úristen őriz engem,
mert az Ő országát zengem.

Az Ő országát, a Békét,
harcainkra süketségét.

Néha átokkal panaszlom
de Ő így szól: “Nem haragszom!”

Néha rángatom, cibálom: –
tudja hogy csak őt kívánom.

Az is kedvesebb számára,
mint a közömbös imája.

Az Úristen őriz engem
mert az Ő zászlóját zengem.

Hogy daloljak más éneket,
mint amit Ő ajkamra tett?

Tőle, Hozzá minden átkom:
hang vagyok az Ő szájában.

Lázas hang talán magában:
kell a szent Harmóniában.

S kell, hogy az Úr áldja, védje
aki azt énekli: Béke!

Lesznai Anna: Ajánlás

péntek, augusztus 16th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Enyémek a lobbanó kertek
Enyémek a koccintó kelyhek
Enyémek a csudálkozó csókok
A kereső szárnyú ima.
De tiéd gyümölcse a kertnek
A kas, hol a csókok pihennek
Tiéd a kelyhek bora
Tiéd a hála imámban
Jóízű béke a számban
Boldogult vágyak tora.
Tiéd az élet sebére
Bizalmunk balzsamos bére
Szerelmünk mákonya.

éneklés

hétfő, június 24th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

– A gyerekeknek tehát lehetőleg minél többet kellene mozogniuk?

– Igen, de nem feltétlenül kell hegyet mászniuk. Az egyik legcsodálatosabb testtanulási gyakorlat az éneklés. Eközben ugyanis a gyermek agyának olyan virtuóz módon kell a hangszalagokat modulálnia, hogy hajszálpontosan a megfelelő hang jöjjön ki. Ez a lehető legjobb finommotorikus gyakorlat és ugyanakkor ez a feltétele minden későbbi, nagyon differenciált gondolkodásmódnak is.

Ráadásul az éneklés esetében egy nagyon komplex kreatív teljesítményről van szó. Hiszen a gyereknek az egész dalt fejben kell tartania ahhoz, hogy egzakt módon a megfelelő időpontban eltalálja a megfelelő hangot. És a kórusban megtanul alkalmazkodni is a többiekhez – ami a szociális kompetencia egyik feltétele.

Ezen kívül a gyerekek valami csodálatos dolgot is megtapasztalnak: azt ugyanis, hogy nem tudunk félni, ha énekelünk. Ma már tudják a neurobiológusok, hogy a felszabadult agy éneklés közben nem képes félelemérzéseket mobilizálni. Ezért énekel az ember évezredek óta lefelé menet a pincébe. Nem azért, hogy elijessze az egereket.

másik öröme

szerda, május 29th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

A másik boldogságának akkor is lehet őszintén örülni, amikor az életben éppen nincs miért örülnöd és magad alatt vagy.

eskü

csütörtök, május 23rd, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Akárhogy is, de ez azért egy szép eskü:
Én N.N. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy N.N.-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el Őt, Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és Őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője leszek. Isten engem úgy segítsen
Ámen.

tenni akarás

hétfő, május 13th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

“Minél több ember él, minél inkább fejlődik a társadalom, annál több a gond. A természet egyre gyorsabb pusztítása, a források kizsákmányolása, az emberi lélek nyughatatlansága és szétesése mind abból ered, hogy az ember valamit tenni akart. A fejlődésnek nincs eredendő oka, és tenni sem kellett semmit. Elérkeztünk arra a pontra, hogy olyan mozgalmat kell indítanunk, amelynek célja az, hogy ne tegyünk semmit.”
(Fukuoka Maszanobu)

Search

Olavasom