Régi, szép idők

hétfő, augusztus 3rd, 2020 | Besorolás nélkül

Nagy Natália: A helyszín egy trópusi paradicsom. Négy, igen elegánsan
öltözött úriember a naplementében gyönyörködik. Lerí róluk, hogy milliomosok.

Első ember: Pethő Zsolt
Második ember: Szerémi Zoltán
Harmadik ember: Galla Miklós
Negyedik ember: Kovalik Balázs

1: Hm. Szép ez a naplemente.
2: És milyen finom ez a bor! Igaz?
3: Úgy, ahogy mondod. Ki gondolta volna negyven évvel ezelőtt, hogy majd
itt fogunk ülni nemes bort kortyolgatva.
1: Bizony senki! Akkoriban örültünk, ha egy csésze teát ihattunk.
2: Egy csésze hideg teát!
3: Amiben nem volt se citrom, se cukor.
4: Se tea!
1: És persze csorba volt a csésze.
3: Nekünk csészénk se volt. Mi újságpapírból ittunk.
2: Mi meg vizes rongyot ettünk vacsorára.
4: De szegényen is boldogabbak voltunk. Boldogabbak, mint most!
1: Éppen azért, mert szegények voltunk. Apám mindig azt mondta, hogy a pénz nem boldogít fiam.
3: Igaza volt! Én boldogabb voltam, amikor semmim se volt. Egy romos kis házban laktunk. A tető tele volt lyukakkal.
2: Nektek legalább volt házatok. Mi huszonhatan laktunk egy szobában bútor nélkül. A padló fele hiányzott, ezért mind egy sarokba kuporodtunk, hogy le ne essünk.
4: Szerencse, hogy volt szobátok! Mi a folyosón laktunk.
1: Óh! Én arról csak álmodtam, hogy bárcsak egy folyosón lakhatnánk. Nekünk az kastély lett volna. Mi a szemétdombon laktunk. Minden reggel arra ébredtünk, hogy ránköntenek egy rakomány rothadó halat. Folyosó, ház? Hah!
3: Amikor azt mondtam: ház, egy földbe vájt lukat értettem rajta, szakadozott vászonnal beborítva. De nekünk, az ház volt!
2: Minket kilakoltattak a mi földbe vájt lyukunkból. Attól kezdve a tóban
laktunk.
4: Mázlisták! Nektek legalább volt tavatok. Mi viszont százötvenen éltünk egy cipősdobozban az út közepén.
1: Kartondobozban?
4: Igen.
1: Micsoda kényelem! Mi három hónapig egy összetekert újságpapírban laktunk. Hatkor keltünk. Kitisztítottuk az újságpapírt, ettünk egy darab száraz kenyérhéjat. Napi tizennégy órát dolgoztunk a malomban heti hat pennyért.
Utána hazamentünk, és apu addig vert minket a szíjával, amíg el nem aludtunk.
2: Micsoda luxus! Mi hajnali háromkor kijöttünk a tóból. Ettünk egy marék meleg salakot. Húsz órát dolgoztunk a malomban havi két pennyért. Aztán
hazamentünk, és apu a fejünket, meg a nyakunkat verte törött üveggel. Ha
szerencsés napunk volt!
4: Én minden éjfélkor kimásztam a cipősdobozból. Tisztára nyaltam az úttestet. Ettem egy kevés hideg salakot. Huszonhárom órát dolgoztam a malomban. Négy évenként egy pennyért. És amikor hazamentem, apu felszeletelt a kenyérvágó késsel.
3: Na jó! Én este tízkor keltem. Azaz fél órával azelőtt, hogy lefeküdtem.
Ittam egy csésze hideg mérget. Napi huszonkilenc órát dolgoztam a malomban. Én fizettem érte a főnöknek. Aztán hazamentem, és apu minden este hidegvérrel legyilkolt. Utána meg énekelve táncolt a síromon.
1: Ezek a mai fiatalok meg nem hisznek el nekünk semmit.
4: Bizony nem!
2: Nem!
3: Bizony!

No comments yet.

Leave a comment

 

Search

Olavasom