Beethoven – Patetikus szonáta op. 13

hétfő, szeptember 13th, 2010 | Besorolás nélkül

“… Nyomorúságos életet élek. Két év óta kerülök minden társaságot, mert nem mondhatom meg az embereknek: süket vagyok. Ha más foglalkozásom lenne, még csak tűrhető lenne a dolog, de az én mesterségemben rettenetes ez a helyzet. Mit szólnának hozzá ellenségeim, akiknek száma nem csekély!…
A színházban egészen a zenekar mellé kell ülnöm, hogy megértsem a színészt. Nem hallom a hangszerek és a szavak magas hangjait sem, ha kissé távolabb ülök le… Halkan beszélnek, alig hallom… ha pedig kiabálnak, elviselhetetlen számomra. Nagyon gyakran megátkoztam létemet… Plutarchos megtanított a lemondásra. Dacolni akarok, ha ez egyáltalán lehetséges, dacolni akarok sorsommal; de vannak életemnek pillanatai, amelyekben én vagyok Istennek legnyomorultabb teremtménye… Lemondás! milyen szomorú menedék! és mégis egyedüli, ami számomra maradt!”

Beethoven levele Franz Gerhard Wegele doktornak. Bécs, 1801 június 29.

No comments yet.

Leave a comment

 

Search

Olavasom