karesz játszótere

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

hétfő, szeptember 27th, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.
Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

Beethoven – Patetikus szonáta op. 13

hétfő, szeptember 13th, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„… Nyomorúságos életet élek. Két év óta kerülök minden társaságot, mert nem mondhatom meg az embereknek: süket vagyok. Ha más foglalkozásom lenne, még csak tűrhető lenne a dolog, de az én mesterségemben rettenetes ez a helyzet. Mit szólnának hozzá ellenségeim, akiknek száma nem csekély!…
A színházban egészen a zenekar mellé kell ülnöm, hogy megértsem a színészt. Nem hallom a hangszerek és a szavak magas hangjait sem, ha kissé távolabb ülök le… Halkan beszélnek, alig hallom… ha pedig kiabálnak, elviselhetetlen számomra. Nagyon gyakran megátkoztam létemet… Plutarchos megtanított a lemondásra. Dacolni akarok, ha ez egyáltalán lehetséges, dacolni akarok sorsommal; de vannak életemnek pillanatai, amelyekben én vagyok Istennek legnyomorultabb teremtménye… Lemondás! milyen szomorú menedék! és mégis egyedüli, ami számomra maradt!”

Beethoven levele Franz Gerhard Wegele doktornak. Bécs, 1801 június 29.

Billy Bragg and Wilco – Birds And Ships

hétfő, szeptember 13th, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Birds And Ships

The birds are singing
In your eyes today
Sweet flowers blossom in your smile

The wind and sun
Are in the words you say
Where might your lonesome lover be?

Birds may be singing
In my eyes this day
Sweet flowers blossom when I smile

But my soul is stormy
And my heart blows wild
My sweetheart rides a ship on the sea

Though my soul is stormy
And my heart blows wild
Where might my lonesome lover be?

vasárnap, szeptember 12th, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„The person who does not decide to love forever will find it very difficult to really love for even one day.”
– Pope John Paul II

Ady Endre: Vallomás a szerelemről

hétfő, szeptember 6th, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Hetedfél országban
Nem találtam mását,
Szeretem beteg, szép,
Csengő kacagását,
De nagyon szeretem.

Szeretem, hogy elbujt
Erős, nagy voltomban,
Szeretem hibáit
Jóságánál jobban,
De nagyon szeretem.

Szeretem fölséges
Voltomat e nászban
S fényes biztonságom
Valakiben, másban
De nagyon szeretem.

reményről

csütörtök, szeptember 2nd, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

A halogatott reménység beteggé teszi a szívet, de a megadatott kívánság életnek fája. (Példabeszédek 13: 12)

„Az a támasz, amelyet az ember az életben a leggyakrabban használ, a remény.” (Veltman)

„Aki remél, már retteg is, hogy a remélt sosem következik be.” (Lernet-Holenia)

„Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja elérni soha.” (Goethe)

„Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk.” (Tom Bodett)

„Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.” (George Eliot)

Uram!

Tégy engem a Te békéd eszközévé,
Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,
Ahol sérelem, oda megbocsájtást,
Ahol széthúzás, oda egyetértést,
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétség, oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda reményt,
Ahol sötétség, oda világosságot,
Ahol szomorúság, oda örömet.

Hogy ne vigaszt keressek,
Hanem vigasztaljak,
Hogy ne megértést keressek,
Hanem másokat értsek meg,
Hogy ne engem szeressenek,
Hanem szeretetet nyújtsak.

Mert amikor adunk, akkor kapunk,
mikor megbocsájtunk, nyerünk bocsánatot,
mikor meghalunk, születünk meg az örökkévalóságra! Ámen.

(Assisi Szent Ferenc)

Emily Dickinson: Tollas kis jószág a „remény”

csütörtök, szeptember 2nd, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Tollas kis jószág a „remény”,
Lelkünk ágára ül,
Fújja szövegtelen dalát,
És sosem némul el,

S legjobban orkánban hallani:
S ugyan ádáz vihar,
Mit túl nem zeng e sokakat
Melengető madár.

Fagyos földön hallgattam őt
És távol tengeren,
De tőlem morzsát sose kért
Végínségébe sem.

Ford.: Tótfalusi István

szakaszok

csütörtök, szeptember 2nd, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

3 szakaszt különböztetek meg.
– Soha nem írok énblogot.
– Most még nem írok énblogot.
– Írok énblogot.

Ez megmarad az irodalomra, értékesre nyitott énem játszóterének. Szeretem, hogy ez ilyen. A többi máshol, más formában.

menekvés

szerda, szeptember 1st, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Szavammal az Úrhoz kiáltok,
szavammal az Úrhoz könyörgök.

Kiöntöm színe előtt az én siralmamat,
és nyomorúságomat előtte feltárom.

Mert megfogyatkozott bennem a lélek,
pedig ismered az én ösvényeimet.

Az úton, amelyen járok
tőrt rejtének el nékem.

Jobbra tekintek és nézek,
és nincs, ki megismerjen engem.

Elveszett a menekvés éntőlem,
és nincs, ki megkeresse az én lelkemet.

Hozzád kiáltok, Uram,
s mondom: Te vagy az én reménységem,
osztályrészem az élőknek földjén.

Figyelmezz az én könyörgésemre,
mert igen megaláztak engem.

Szabadíts meg üldözőimtől,
mert elhatalmasodtak rajtam.

141. zsoltár