karesz játszótere

Weöres Sándor: Suite Burlesque

szerda, december 31st, 2008 | Besorolás nélkül | 2 hozzászólás

Vagyok finom, mimóza lélek,
tyúkot lopok, disznót herélek,
És majd mikor elvisz az ördög,
azt mondom mélán, hogy csütörtök.

Megint megcsókolom röcsögei meghitt kis trágyadombom,
Mert nekem ez a hely itt szent emlék.
Apám, a bús lázadó-öklű földnélküli törpebirtokos
hat métereset köpött itt egy vasárnapon az úri ég felé,
a hajnalcsillag is boldogan neveté.

Tegnap még finoméla-paprikást ettem gitárkörítéssel,
Ma már megvakarom, akárhol viszkessen is.
Leegyszerűsödtem.

Tenyeremen hordom a gyárkéményeket pacsirtaszagú kedvesemmel,
És mézes búzatáblák közt lihegem az örömös tavaszt.
Csókjainkból az Isten mint vérrózsa kacagva kivirágzik.

Vagyok finom, mimóza lélek
tyúkot lopok, disznót herélek,
És majd mikor elvisz az ördög,
azt mondom mélán, hogy csütörtök.

Ugye eljön a bárba, ahol a dzsessz muzsikál
Búval illalulla drága, akad még egy üres szívkamrája?
Az ugye nekem dukál.

Magának pali minden Pista, akár sintér, akár sipista
Búval illalulla drága…

Ma foglalt a szívem, de várjon rám híven
Ha késik se pihen a mámor.
Ma még mással futok, és csalni se tudok
Majd végére jutok de máskor.

Száz titok a szívemben érik, eljutok a szenvedélyig,
Ma foglalt a szívem, de várjon rám híven,
Ha késik se pihen a mámor.

Fülembe mászott a kauri zabkár,
és a szú kimarta alólam az ágyat.
Kerestem valami keményet,
És találtam valami lágyat.
Csikoricsí, csikoricsá, csikoripassz.

A jobbomon szent Bráma isten,
és Visnu ül a balomon.
Sívának már nem is jutott hely,
Kint fütyöget a ganajon.
Csikoricsí, csikoricsá, csikoripassz.

Vagyok finom, mimóza lélek,
tyúkot lopok, disznót herélek,
És majd mikor elvisz az ördög,
azt mondom mélán, hogy csütörtök.

Este van, csönd, utolsót böffent a Nap,
Szakszervezetbe tömörülnek fölöttünk a csillagok.
Honnan jött ez a tárulkozó mindent-mélálás?

Nézd a pörge bajszú Holdat,
két ujja közé fogja az orrát
és nyakamba loccsantja a fényt,
a fényt, a fényt, a fényt.

Régen elmúlt immáron a bronzkorszak,
Kedves rózsám, a világért elhagylak,
Nem leszek én többé a falu bolondja,
Sej-haj hacacáré, Sej-haj hacacáré
Sej-haj hacacáré – ahogy Nietzsche mondja:

Vagyok finom, mimóza lélek,
tyúkot lopok, disznót herélek,
És majd mikor elvisz az ördög,
azt mondom mélán, hogy csütörtök.

Tags: irodalom

Szabó Lőrinc: Semmiért egészen

hétfő, december 29th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívül, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Tags: irodalom

Veni Veni Emmanuel!

szerda, december 24th, 2008 | Besorolás nélkül, oldal | Nincs hozzászólás

17. századi gregorián dallam, magyar fordításban Ó jöjj, ó jöjj Immánuel címen ismert. Evangélikus énekeskönyv 133. ének. Advent 2. vasárnapjának Offertóriuma.

A hangzó pedig, más nem lévén:
Enya – O Come, O Come, Emmanuel

O come, o come emmanuel,
To free your captive Israel.
That mourns in lonely exile here,
Until the Son of God appear.

Rejoice! Rejoice!
O Israel, to you shall
come Emmanuel.

Veni, veni, Emanuel!
Captivum solve Israel!
Qui gemit in exilio,
Privatus Dei Filio.

Gaude, gaude, Emanuel
Nascetur pro te, Israel.

Gaude, gaude, Emanuel
Nascetur pro te, Israel.

(mj: a latin fordítása az angol)

Ó, jöjj, ó, jöjj, Immánuel,
Csak téged áhít Izrael,
És hozzád sóhajt untalan,
Mert Isten híján hontalan.

Meglásd, meglásd, ó, Izrael,
Hogy eljövend Immánuel!

Szalontüdő

hétfő, december 22nd, 2008 | Besorolás nélkül | 1 hozzászólás

Zseniális!!

hvg hír

Gaelic Storm

vasárnap, december 21st, 2008 | zene | 1 hozzászólás

Ráakadtam (last.fm ajánlotta) a címben nevezett ír (?) együttesre, akik elég változatos ír zenét játszanak. Persze néha elkalandoznak a világzene vizeire is, de pont emiatt lesz változatos és sokszínű a zenéjük. Sok esetben éreztem átfedést stílusban a nem rég megszűnt Irish Coffee-val. A weboldalukon bele lehet hallgatni a számaikba, szövegeiket böngészni és az albumjaikat meg lehet vásárolni.
Az együttest egyébként a világon szinte mindenki legalább egyszer már hallotta zenélni, hiszen nem akad olyan ember aki ne látta volna a Titanic című filmet. A harmadosztályon zenélő együttes bizony ez az együttes volt. Részletes stáblista (érdemes a végéről kezdeni).

Tags: zene

Thándor Márk: Advent

szombat, december 20th, 2008 | irodalom | Nincs hozzászólás

Illópárlat a tálban,
Mécs az asztalon,
Havas utak fölött
Száll a fény,
Angyalszárnyakon.

Hirdeti a létét,
Mutatja az utat,
Emberi múltammal
Szemem,
Csillagot kutat.

Kinyitom kapumat,
Had menjen, mi
Nyugalmat itt nem lel,
Betér a jászol s
Egy szellő reám lehel.

Nincsen földi kincsem,
Erényem kevés,
Mindenem, mim lehet,
Leteszem e jászol elé.
Még gőzölög a tál,
Ég a mécs,
Köszönt ez Adventi éj:
Fénnyel telt téli sötét.

(forrás: a Misztrál weboldala)

Tags: misztrál

Szabó Lőrinc: Mindenütt ott vagy

szerda, december 10th, 2008 | irodalom | 5 hozzászólás

Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út orom, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty, s mindenben ott remeg
az első vágy s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet, friss öröm,
frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol
de mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol!

Tags: irodalom, Szabó Lőrinc

otthon

hétfő, december 8th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Pierrot régi-új zenéjét most fedeztem fel. Tetszik amit hallok. Olyan pierrotos.

Néhány hete volt:
a világ fordult
s vele szédültem el
Én az utazó,
az örök vándor
éreztem, maradnom kell
Egy csoda volt
mi elbódított
és a régóta múló
tündéri illúzió
ott ragyogott
ahol már régen a sötét az úr

Hiába új még ez az íz,
hiába érzem, ez idegen illat
valami súgja,
otthon vagy újra: hazaértél
Az ami más, épp annyira más,
pont ahogy mindig is szerettem volna
szólít a hang:
otthon vagy, végre hazaértél

Az úton egyedül,
sértve és némán
könnyen múlik a vágy
Hogy legyen otthon,
s várjon vissza így
nap mint nap ugyanaz az ágy
A csoda kell
hogy ébresszen fel
és telítsen hittel
higgyem, hogy ez égi jel
hogy ez vagyok én
s ez a helyem a föld kerekén

Hiába új még ez az íz,
hiába érzem, ez idegen illat
valami súgja,
otthon vagy újra: hazaértél
Az ami más, épp annyira más,
pont ahogy mindig is szerettem volna
szólít a hang:
otthon vagy, hidd el, hazaértél

S ez végre békét igér

Néhány hete volt:
a világ fordult…

Tags: zene

idő

hétfő, december 8th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Most találtam. Frappáns:

„Ne mondd, hogy nincs időd semmire! A te napod sem rövidebb mint Michelangelo, Pasteur, Teréz anya, Leonardo da Vinci, Albert Einstein vagy Jézus napja!”

Máté Péter: Hazám

vasárnap, december 7th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás

Egyik este amikor a meleg kenyeret majszoltam eszembe jutott Máté Péter címben nevezett zeneszáma. Elég „vizuális” zene, sok kép megjelenik amikor hallgatom. 🙂

Máté Péter: Hazám

A kenyér hangját hallom én,
Az apám szavát vallom én.
Bárki vessen követ rám:
ez itt az én hazám!

A mezők útját járom én,
A gyárak súlyát hordom én.
Bárki vessen követ rám:
ez itt az én hazám!

Széles a Föld, magas az ég,
Mérföldes csizma sem elég.
De egy csepp föld vár mindig rám:
Ez itt az én hazám.

Az utcák ívfény gyöngysorát,
A mezők szorgos illatát,
A jövő szabad, szép szavát
jelented, ó, hazám!

Széles a Föld, magas az ég,
Mérföldes csizma sem elég.
De egy csepp föld vár mindig rám:
Ez itt az én hazám.

A múltam bölcső-melegét,
A létem ezer fűszerét,
A vigaszt a száz kudarc után:
Te nyújtod, ó, hazám.

Hitem a szerény büszkeség.
Békétlen békés nemzedék,
Múlt, jelen, s jövő szól hozzám:
Ez itt az én hazám, Ez itt az én hazám!
Ez itt az én hazám, Ez itt az én hazám!

Tags: magam, zene