Archive for december, 2008

Eucharist koncert a Pilinszky Kávéházban

vasárnap, december 7th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

December 20-án, 19 órai kezdettel újra hívunk szokásos, Karácsony előtti koncertünkre egy nem megszokott helyen, a Pilinszky Kávéházban.

Belépődíj: 500 Ft, de a szervezők rebesgettek családos kedvezményeket is.

Mane nobiscum c. új lemezünk és a régebbiek is kaphatóak lesznek!

Szeretettel várunk!

az Eucharist nevében,
András

Térkép:

Tags: ,

Dsida Jenő: Robinson

vasárnap, december 7th, 2008 | irodalom | Nincs hozzászólás

Misztrál: Robinson

Robinson áll a tenger partján.
Háta mögött a zord sziget,
zúgó erdő, kúszó liánok –
és nézi, nézi a vizet.

Szemén rezeg a Magány könnye,
de arca sötét és konok:
hiszen csak tegnap rémítették
a fölfedezett lábnyomok.

Önnönlelkének papagája,
lenyűgözött bús szelleme
“Szegény Robinson”-t rikácsol rá,
s minden iszonyattal tele.

Rémekkel ijesztik az éjek,
a sziget lábujjhegyre áll,
feléje hajlik, fojtogatja:
Ezerszer jobb tán a halál!

És áll, csak áll a tenger partján,
háta mögött a zord sziget,
kúszó liánok, sötét erdő, –
és kémleli a nagy vizet.

A kék habok közt felmorajlik
valami zsongó halk remény,
s a Magány foglya térdre hull
a tenger sivár fövenyén.

A láthatatlan messzeségben,
melyet már annyi álma rótt,
megérez és körülcirógat
egy eljövendő kis hajót.

Szatmárhegy, 1926. július hó

Tags: , ,

nagypénteki traktus

vasárnap, december 7th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Nagypénteki traktus a szenvedés időszakában.
Tract.1, Graduale Romanum szerint.
Habakuk éneke a Habakuk könyvéből

Marcel Pérés: Domine audivi auditum tuum

Domine audívi audítum tuum, et tímui: considerávi ópera tua, et expávi.
V: In médio duórum animálium innotescéris: dum appropinquáverint anni, cognoscéris: dum advénerit tempus, ostendéris.
V: In eo, dum conturbáta fúerit anima mea: in ira, misericórdiae memor eris.
V: Deus a Líbano véniet, et Sanctus de monte umbróso et condénso.
V: Opéruit caelos majéstas ejus: el laudis ejus plena est terra.

Tags:

magyar tánc és a család

vasárnap, december 7th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

A magyar néptáncban benne van a boldog család modellje: a férfi középen áll és cifrázza a lépést, a nő pedig körülötte forog szelíden, mindig felé fordulva, teret és értelmet adva a férfi táncának.

(Bubik István)

Tags: ,

Dsida Jenő: Gyöngék imája

szombat, december 6th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, fűre, szétmálló göröngyre, –
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz,
csak gyönge, nagyon gyönge.

Tags: ,

Pilinszky János: Hitünk titkairól (részlet)

kedd, december 2nd, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Advent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Tags: ,

a hang

kedd, december 2nd, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

… amiben elveszik az ember.

Tags: ,

Ady Endre: Karácsony

kedd, december 2nd, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

A multiról elfejtettem áthozni. Most megteszem, mert nem hiányozhat. Annyira megrendítő előadás Szabó Gyulától… Eljut a lélekhez.

Szabó Gyula: Ady Endre – Karácsony

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

Bántja lelkem a nagyváros
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

advent belső csendje

kedd, december 2nd, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

“Hallgatom, mit szól hozzám az Úristen + mert békességet szól az ő népének.” (84. zsoltár)

Egy ideje már az advent valahogy egyszerűen kicsúszik a kezeim közül. Nekem is. Sajnos. A várakozásról kéne szólnia, arról, hogy az ember belül és kívül elcsöndesül, felkészíti magát arra ami Szenteste a világra érkezik. Hogy képes legyen a csodát felfognia és átélnie. Korábban ment. Akkor többnyire sikerült a rohanó, kereskedő, csillogó-villogó karácsonyt kizárni és arra figyelni ami belül van és várakozni. Karácsonykor látszik meg az hogy mennyire sikerült elcsöndesedni. A karácsony olyan lesz mint a készülődésünk. Nálunk otthon a karácsony soha nem arról a csodáról szólt ami érkezik. Mindig a rohanásról, az idegeskedésről, a legyünk már kész időre mindennel. Tavaly kaptam Lencsitől egy írást. Bocsi, könyv azóta is nálam van, 🙂 vissza kéne már adni… Akárhányszor belegondolok abba hogy karácsony, és hogy milyennek kéne lennie egy karácsonynak, mindig annak az írásnak az utolsó mondata, a lényeg jut eszembe: “Csak nincs meg az a szeretet, csak a szeretetlenség. Miért van ez így?” Évről évre tapasztalom magam körül, hogy nem lehet egy csapásra szeretetet varázsolni magunk körül és nem lehet parancsra szeretni. Nem megy. Ha az azt megelőző időben nem készítjük magunkat a karácsonyra és arra ami valójában a karácsony, akkor maga a karácsony is olyan lesz. Amilyen az agyjon Isten olyan a fogadj Isten. Ha megnézzük mit teszünk manapság? Rohanunk ide, rohanunk oda, jaj még a lista nem teljes, még nincs meg minden. Aztán eljön a karácsony és beesünk mint váratlan vendég ebédidőben. “A húsvét a lélek csendje, az advent a szájé.” Legyen így, s próbáljunk kevesebbet zajongani kifele és többet figyelni arra ami ott belül van. Felkészítve magunkat az eljövendőre. “Harmatozzatok egek onnan felülről, és a felhők essék az Igazat. Nyíljék meg a föld, és teremje az üdvözítőt.” (Iz 45,8)

Hat kenyér és a szabad akarat

hétfő, december 1st, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

A délután csak nem akart véget érni. Zalában jártam, azok között a mesebeli dombok és völgyek között, amiket – nem lehetett másképp – játékos jókedvében hengergetett, vájogatott oda a Teremtő. › Continue reading

Tags: ,

Search

Olavasom