kérés az elmenőkhöz
vasárnap, január 4th, 2009 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás
Presser Gábor: Engem is vigyél el
Ha elindulsz csak úgy,
csak úgy cél nélkül, csak el,
Engem is vigyél el!
Ha a folyó mellett ülnél,
hogy nézd kik úsztak el
Engem is vigyél el!
Ha a háztetőkön sétálsz,
a szabad szél miatt
Engem is vigyél el!
Ha fényképezni indulsz
az új csillagokat,
Engem is vigyél el!
Ha elmennél a holdra,
mert az is érdekel,
Engem is vigyél el!
Ha 1 másik dalt hallgatnál,
az enyém már nem kell,
Engem is vigyél el!
S ha eldöntöd, hogy elhagysz,
örökre – végleg – kész –
Engem is vigyél el!
S ha itt van már a taxi,
intesz – indulsz – mész –
Engem is vigyél el!
a régi világról
vasárnap, január 4th, 2009 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás
Szegényebb világ volt, mégis valahogyan jobban éltünk – mondja Imre bácsi, aki filozofikus alkat. – Olyan farsangi bál, mit amilyen a mi korunkban volt…! Nem tud olyat a legmodernebb diszkó! És micsoda öröm volt, hogy disznóvágáskor nem kellett iskolába mennünk! Fogtuk a malac farkát, a hideg ujjainkra ráhúztuk a meleg körmöket. Itt kezdődött és itt végződött a világ és ennyi elég is volt. Most több kell, és mégsem elég semmi.
(forrás: Schäffer Erzsébet: Toronyiránt, utak és emberek)
rend
szombat, január 3rd, 2009 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás
Kész! Végre befejeztem a rendrakást és a lomolást. Egy szép nagy szatyor lom került ki a szobámból itt Gödöllőn. Holnap viszont utazom vissza Budapestre, így a rend megmarad. Így kell rendet tartani!!! 😀
A könnyeid
szombat, január 3rd, 2009 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás
A könny forrása a lélek. A könny mindig az emberről beszél. Az állatnak nincsenek könnyei. Csak az ember tud sírni. Boldogságnak és boldogtalanságnak egyaránt vannak könnyei. Könnyezik szívünkben a fájdalom és könnyezik az öröm. A könnyben énünk jelenik meg. A könny vallomás. A szeretet, a szerelem könnyekkel is beszélhet. Az irgalomnak, a jóságnak is vannak könnyei. A gyűlölet és harag szárazon hagyja a szemet. A félelem és a gyávaság nyüszítő sírása igazán nem könny. A könnyeket soha nem szabad szégyellni. Minden könny nagyon emberi. Nagyon Te. Nagyon Ő. Csodálatosak a könnyben úszó szemek. A könnynek hatalma van. Meglágyítja e kemény szíveket. A durvát megszelídíti és a kegyetlenből irgalmat vált ki. Vannak könnyeid? Kincsek az arcodon. (Az érted sírt könnyek, ha tudnál róluk, gazdaggá, boldoggá tehetnének!) Könnyeidben elsírod az elmondhatatlant. Könnyeidről írok, pedig öröm a célom. Tévedek? Nem. Könny és öröm ikertestvérek. Ízlelgesd meg könnyeidet. Nem csupán sós, de mindegyiknek öröm íze is van.
(forrás: Mácz István: Örülj velem!)
A mosolyod
szombat, január 3rd, 2009 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás
Belső fény az arcodon és mások arcán. A mosoly a lélek derűje. Mosolyban szép az arc. Az arc legszebb dísze a mosoly. A mosolyban a lélek bizalma néz a világra. Szebb a világ, ha mosolyogva nézed. Mosollyal az arcodon másként látod az embereket. Igazabb és jobbik énjük jelenik meg előtted. Mosolygó arcot kinek van ereje megütni? A mosolyt senkinek nincs bátorsága összetörni. Mosolyra mosoly a válasz. Majdnem mindig. A mosolyban a szeretet bujkál. A kezed nyújtani nem mindig mered, de mosollyal bárkihez közeledni mersz. Ha mosolygó ember köszön rád, szíved felderül és mondod, jöjj közelebb! Parkosítjuk a városokat, utcákat. Miért nem kiáltjuk: mosolyogjatok emberek! A város utcái lennének emberibbek. Virág és mosoly. Az utcán. És mindenütt. Mosolyogjatok egymásra, emberek! A mosoly az öröm fénye. Napfénynél melegebb. Mosolyogj. Mosolyod belsıdbıl fakad és elsınek téged ragyog be. Kívül, belül. Azután másokat. Osszad mosolyod. Nem fogy el. Olyan, mint a láng, csak nem tüzet gyújt, hanem újabb mosolyokat az arcokon és szívekben örömet.
(forrás: Mácz István: Örülj velem!)
Weöres Sándor: Suite Burlesque
szerda, december 31st, 2008 | Besorolás nélkül | 2 hozzászólás
Vagyok finom, mimóza lélek,
tyúkot lopok, disznót herélek,
És majd mikor elvisz az ördög,
azt mondom mélán, hogy csütörtök.
Megint megcsókolom röcsögei meghitt kis trágyadombom,
Mert nekem ez a hely itt szent emlék.
Apám, a bús lázadó-öklű földnélküli törpebirtokos
hat métereset köpött itt egy vasárnapon az úri ég felé,
a hajnalcsillag is boldogan neveté.
Tegnap még finoméla-paprikást ettem gitárkörítéssel,
Ma már megvakarom, akárhol viszkessen is.
Leegyszerűsödtem.
Tenyeremen hordom a gyárkéményeket pacsirtaszagú kedvesemmel,
És mézes búzatáblák közt lihegem az örömös tavaszt.
Csókjainkból az Isten mint vérrózsa kacagva kivirágzik.
Vagyok finom, mimóza lélek
tyúkot lopok, disznót herélek,
És majd mikor elvisz az ördög,
azt mondom mélán, hogy csütörtök.
Ugye eljön a bárba, ahol a dzsessz muzsikál
Búval illalulla drága, akad még egy üres szívkamrája?
Az ugye nekem dukál.
Magának pali minden Pista, akár sintér, akár sipista
Búval illalulla drága…
Ma foglalt a szívem, de várjon rám híven
Ha késik se pihen a mámor.
Ma még mással futok, és csalni se tudok
Majd végére jutok de máskor.
Száz titok a szívemben érik, eljutok a szenvedélyig,
Ma foglalt a szívem, de várjon rám híven,
Ha késik se pihen a mámor.
Fülembe mászott a kauri zabkár,
és a szú kimarta alólam az ágyat.
Kerestem valami keményet,
És találtam valami lágyat.
Csikoricsí, csikoricsá, csikoripassz.
A jobbomon szent Bráma isten,
és Visnu ül a balomon.
Sívának már nem is jutott hely,
Kint fütyöget a ganajon.
Csikoricsí, csikoricsá, csikoripassz.
Vagyok finom, mimóza lélek,
tyúkot lopok, disznót herélek,
És majd mikor elvisz az ördög,
azt mondom mélán, hogy csütörtök.
Este van, csönd, utolsót böffent a Nap,
Szakszervezetbe tömörülnek fölöttünk a csillagok.
Honnan jött ez a tárulkozó mindent-mélálás?
Nézd a pörge bajszú Holdat,
két ujja közé fogja az orrát
és nyakamba loccsantja a fényt,
a fényt, a fényt, a fényt.
Régen elmúlt immáron a bronzkorszak,
Kedves rózsám, a világért elhagylak,
Nem leszek én többé a falu bolondja,
Sej-haj hacacáré, Sej-haj hacacáré
Sej-haj hacacáré – ahogy Nietzsche mondja:
Vagyok finom, mimóza lélek,
tyúkot lopok, disznót herélek,
És majd mikor elvisz az ördög,
azt mondom mélán, hogy csütörtök.
Szabó Lőrinc: Semmiért egészen
hétfő, december 29th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás
Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.
Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívül, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.
Veni Veni Emmanuel!
szerda, december 24th, 2008 | Besorolás nélkül, oldal | Nincs hozzászólás
17. századi gregorián dallam, magyar fordításban Ó jöjj, ó jöjj Immánuel címen ismert. Evangélikus énekeskönyv 133. ének. Advent 2. vasárnapjának Offertóriuma.
A hangzó pedig, más nem lévén:
Enya – O Come, O Come, Emmanuel
O come, o come emmanuel,
To free your captive Israel.
That mourns in lonely exile here,
Until the Son of God appear.
Rejoice! Rejoice!
O Israel, to you shall
come Emmanuel.
Veni, veni, Emanuel!
Captivum solve Israel!
Qui gemit in exilio,
Privatus Dei Filio.
Gaude, gaude, Emanuel
Nascetur pro te, Israel.
Gaude, gaude, Emanuel
Nascetur pro te, Israel.
(mj: a latin fordítása az angol)
Ó, jöjj, ó, jöjj, Immánuel,
Csak téged áhít Izrael,
És hozzád sóhajt untalan,
Mert Isten híján hontalan.
Meglásd, meglásd, ó, Izrael,
Hogy eljövend Immánuel!
Gaelic Storm
vasárnap, december 21st, 2008 | zene | 1 hozzászólás
Ráakadtam (last.fm ajánlotta) a címben nevezett ír (?) együttesre, akik elég változatos ír zenét játszanak. Persze néha elkalandoznak a világzene vizeire is, de pont emiatt lesz változatos és sokszínű a zenéjük. Sok esetben éreztem átfedést stílusban a nem rég megszűnt Irish Coffee-val. A weboldalukon bele lehet hallgatni a számaikba, szövegeiket böngészni és az albumjaikat meg lehet vásárolni.
Az együttest egyébként a világon szinte mindenki legalább egyszer már hallotta zenélni, hiszen nem akad olyan ember aki ne látta volna a Titanic című filmet. A harmadosztályon zenélő együttes bizony ez az együttes volt. Részletes stáblista (érdemes a végéről kezdeni).
Search
Címkék
Kategóriák
Archívum
- 2020. augusztus
- 2017. december
- 2017. augusztus
- 2016. november
- 2014. január
- 2013. november
- 2013. augusztus
- 2013. június
- 2013. május
- 2013. március
- 2013. február
- 2013. január
- 2012. december
- 2012. november
- 2012. október
- 2012. szeptember
- 2012. augusztus
- 2012. július
- 2012. június
- 2012. május
- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. január
- 2010. december
- 2010. november
- 2010. október
- 2010. szeptember
- 2010. augusztus
- 2010. július
- 2010. június
- 2010. május
- 2010. április
- 2010. március
- 2010. január
- 2009. december
- 2009. november
- 2009. október
- 2009. szeptember
- 2009. augusztus
- 2009. július
- 2009. június
- 2009. április
- 2009. március
- 2009. február
- 2009. január
- 2008. december
- 2008. november
- 2008. október
- 2008. szeptember
- 2008. augusztus
- 2007. december