karesz játszótere

feljegyzések PF-től

szombat, július 2nd, 2011 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Az életünk nem azért válik értelmessé, hogy miért kérdéseket teszünk fel és arra megtaláljuk a választ.

A Batthyány-rap

kedd, június 14th, 2011 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Esélyem nincs rá hangyányi,
Hogy szembejöhessen Batthyány.
Vattacukornyi szakálla
Lelkileg összekuszálna.
Vérzene testén a mente,
Mint vasgyári naplemente.

Kérdeném, utcán flangálni
Illik-e vérben, Batthyány?
Egy übercihert hadd hozzak,
Hisz nyakunkon a Bach-korszak!
Nem Bach Sebestyén, ez másik,
Nézd, a szabadság elvásik.

De ha elvásott, lesz másik,
Menj el a nagyáruházig,
Ott húgyért-szarért kapsz kettőt,
Hozzá ajándék kereplőt.
Távol az égen Batthyány,
Véres alakja bolhányi.

szeretet

péntek, június 3rd, 2011 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Szeretni nem elég, szeretni tudni kell, s tudni kell másokat is megtanítani a szerelemre. Hiszen a kéjt érzi a plebs is, sőt az állat is, az igazi ember azonban éppen abban különbözik tőlük, hogy a kéjt mintegy nemes művészetté alakítja, s ennek tudatában élvezi, teljes isteni értékét tudatossá teszi magában, s ezáltal nemcsak teste, hanem lelke is megtelik vele. (Quo Vadis)

Hold-dal

kedd, május 31st, 2011 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Ilyenünk már volt. Most magyar fordítással és egy kicsit szebb előadásmóddal.

Holdfény ó holdfény te csodaszép,
hallgasd meg vágyam bús dalát.
Járjad az égbolt kerekét,
míg itt lenn alszik a világ.
Járjad az égbolt kerekét,
míg itt lenn alszik a világ.

Hol jár a drágám a kedvesem,
holdvilág mondd meg énnekem!
Hol jár a drágám a kedvesem,
holdvilág mondd meg énnekem!

Szállj fölé csendesen holdsugár
s mondd, hogy örökké várom!
Hajnalban és ha a nap leszáll,
gondoljon rám is a párom.
Hajnalban és ha a nap leszáll,
gondoljon rám is a párom.

Ha éj van ragyogj le rá, nézz le rá!
S kövesd ha elmenne akárhová!
Ha éj van ragyogj le rá, nézz reá!
S menj vele, szállj el vele bárhová!

Szállj le rá ezen éjszakán,
álmában gondoljon rám!
Gondoljon énreám.
Gondoljon álmában énreám.

Three little birds

hétfő, május 30th, 2011 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Most ő szól naphosszakat. Imádom a srácokat! Mindig valami jót hoznak össze és még mondanivalója is van a dalnak! 🙂

a kettőé

vasárnap, május 29th, 2011 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Tudhatná, hogy sose hozná olyan helyzetbe idegenek előtt, hogy kényelmetlenül kelljen éreznie magát, és sose tárná fel mások szemének azt, ami csak kettőjükre tartozik. (Szabó Magda: Abigél)

magamrúl

szombat, május 28th, 2011 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Most egy kicsit hosszabban vagyok kénytelen írni. Magamról.
Az élet néha rákényszerít arra, hogy újra megtaláljam a fókuszt amit többnyire tudok és a szemem előtt tartom. Olykor mégis eltűnik vagy homályos lesz az ami addig tiszta és egyértelmű volt. Nos ilyenkor kell, hogy rászánjam magam arra, hogy összeszedjem azokat az alapvető dolgokat amik motiválnak, amik mentén alakítom a mindennapjaimat és amik meghatározzák a jövőm. Azt aki én vagyok. Rendet kell tenni.
Pesten lakom, egyedül egy 35 nm-es lakásban. Jól érzem magam itt. Nincs sok mindenem, de amim van az az enyém, a szükséges minimum a mindennapokhoz. Szeretek itt lakni. Nyugalmas és szép a környezet, elég tágas a lakás. Ha fázom tudok meleget csinálni, fény annyi jut a lakásba ami jó közérzetet ad. Napos időben is jut a jóból. A lakás költségeit pontosan tudom fizetni, mellette tudok a jövőmre is gondolni és félrerakni. Nem kell nélkülöznöm, és a szüleimnek hála bármikor van kihez fordulnom. Segítenek. Ez jó érzés! Van kire számítani még akkor is ha esetleg a barátok nincsenek sehol.
Egy fejlesztő cégnél dolgozom mint a területemért felelős fejlesztő. Bár a munka néha napján nehéz, sok erőt és figyelmet kíván a részemről, szeretem csinálni. Értek hozzá, nincs olyan akadály amit ne tudnék legyőzni, nincs olyan dolog amit ne tudnék megcsinálni. Szerencsés vagyok, hogy ilyen képességeim vannak. Szerencsés vagyok, hogy van munkám és még szeretem is csinálni.
Mióta itt vagyok szert tettem új barátokra. Ezekkel az emberekkel el tudom jól tölteni a szabadidőmet, tudok velük közös dolgokról beszélgetni. Van miről.
Próbálom a mindennapjaimat úgy alakítani, hogy lehessen adni arra a szóra ami elhagyja a számat. Legyenek megbízhatóak azok a tettek amik a gondolat útján megszületnek és ezek később is vállalhatóak legyenek. Visszamenőleg bármelyik tettemért vállalom a felelősséget. Fontosak számomra olyan mára már ósdinak számító fogalmak mint, hűség, megbízhatóság, szavahihetőség, gerincesség, elfogadás, türelem, megbocsátás. Még ha nem is mindig megy. Igyekszem úgy élni a nehezebb napok ellenére, hogy elmondhassam magamról, két lábbal állok a földön, tudom hova tarok. Célom a család. Fontos számomra a család szentsége. Ez a legfontosabb. A családos ember számára a család a hátország. Az ahova bármikor visszatérhet, ahonnan a harcokat megvívni indul nap nap után. A család egységét egy férfi és egy nő szeretetkapcsolata alkotja, és a vállalt gyerekek színesítik ezt a kapcsolatot.
Bár a várost szeretem, nem fogok örökké Budapesten élni. Egyszer kiköltözöm egy kertes házba, a családommal. Becsületes munkával megkeresett pénzen olyan házba ami otthonnak épül. A mi otthonunknak.
Ezek mentén élem az életem. Ez vagyok én.

Akkor, ott az út szélén, még nem tudtam, hogy kicsoda. Csak valami olyasmit éreztem, hogy ezzel az emberrel jó lehet elindulni. És megérkezni is jó lehet. S a legjobb talán a közbeeső idő vele. Az utazás. Mert nem mindegy, hogy kivel utazik az ember. Az már ott bizonyos volt, hogy a férfi körül a dolgok és az emberek biztonságban vannak. Hogy nála az igen igen, a nem nem, a nyolc óra az nyolc óra, a tizenkettő az percre pontosan tizenkettő. Közben játékosság terem mellette, és kíváncsiság, meg jóízű barátok, akiknek megőrzi fontos mondataikat.

fantázia és humor

szombat, május 28th, 2011 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vigaszképpen azért, amik vagyunk.”
/Széchenyi Zsigmond/

Örkény István: Arról, hogy mi a groteszk

vasárnap, január 30th, 2011 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm.

Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról.

Íme, a világ fejtetőre állt. Férfilábak kalimpálnak a levegőben, visszacsúsznak a nadrágszárak, s a lányok, ó, ezek a lányok, hogy kapkodnak a szoknyájuk után!

Ott az autó: négy kereke a levegőben, mintha egy kutya a hasát akarná megvakargatni. Egy krizantém: keljfeljancsi, vékony szára az égbe mered, ahogy a fején egyensúlyozza magát. Egy gyorsvonat, amint füstcsóváján tovarobog.

A Belvárosi Plébániatemplom a két tornyán levő két kereszten levő két villámhárító hegyével érinti csak a földet. És amott egy tábla a kocsma ablakában.

Bent egy dülöngélő vendég – fejjel aláfelé – elhozza sörét a söntésből. A sorrend: lent a hab, rajta a sör, fent a pohár talpa. Egy csöpp nem sok, de annyi se csordul ki.

Tél van? Hát persze! Hiszen felfelé szállingóznak a hópelyhek, és az égbolt jégtükrén lóbálózva iringálnak a korcsolyázó párok. Nem könnyű sport!

Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek közt, fölcsöpögő könnyek fátyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag kötélen fölbocsátják a koporsót. A munkatársak, ismerősök, közeli s távoli rokonok, továbbá az özvegy meg a három árva göröngyöt ragadnak, s elkezdik a koporsót hajigálni. Jusson eszünkbe az a szívettépő hang, amikor a sírgödörbe ledobált rögök megdobbannak és szétomlanak. Az özvegy sír, jajonganak az árvák… Milyen más érzés fölfelé hajigálni! A koporsót eltalálni mennyivel nehezebb! Először is jó göröngyökre van szükség, mert a porhanyósabbja félúton szétesik. Van hát kapkodás, lótás-futás, taszigálódás a kemény rögökért. És hiába a jó göröngy; a rosszul célzott rög visszahull, és ha eltalál valakit – pláne, ha egy gazdag, előkelő rokont -, kezdődik a vihorászás, a káröröm egészséges kuncogása. De ha minden stimmel – kemény a rög, pontos a célzás, s telibe találja a deszkakoporsót -, megtapsolják a dobót, derűs lélekkel térnek haza, és sokáig emlegetik a nagy telitalálatot, a kedves halottat és ezt a mókás, pompásan sikerült szertartást, melyben nyoma sem volt a képmutatásnak, a tettetett gyásznak, a hazudott részvétnyilvánításnak.

Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök pedig emelt fővel, keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat.

Baranyi Ferenc: Fogadom

csütörtök, december 9th, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Kíméletlenségemmel becsüllek én-
olykor gyilkol a simogatás.
Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert igazságos bántást nem ismer az őszinteség,
fogadom, úgy ütlek meg én, hogy fájjon erösen,
mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon.
Fogadom: gátat nem vetek én az agyamba rohanó vérnek,
midőn szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások
alattomos bujtogatásaival ellened fordítson a visszafogottság.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélekhájasító ernyedésből felhessentselek,
s a konszolidáltság marasztalóan kellemes sírboltjából
kemény életre trombitáljalak.
Fogadom, hogy gyűlölni is foglak,
fogadom, hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak az igaz szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerőssé hűlt szeretők
egykedvűsége képes.
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek.