magamrúl

szombat, május 28th, 2011 | Besorolás nélkül

Most egy kicsit hosszabban vagyok kénytelen írni. Magamról.
Az élet néha rákényszerít arra, hogy újra megtaláljam a fókuszt amit többnyire tudok és a szemem előtt tartom. Olykor mégis eltűnik vagy homályos lesz az ami addig tiszta és egyértelmű volt. Nos ilyenkor kell, hogy rászánjam magam arra, hogy összeszedjem azokat az alapvető dolgokat amik motiválnak, amik mentén alakítom a mindennapjaimat és amik meghatározzák a jövőm. Azt aki én vagyok. Rendet kell tenni.
Pesten lakom, egyedül egy 35 nm-es lakásban. Jól érzem magam itt. Nincs sok mindenem, de amim van az az enyém, a szükséges minimum a mindennapokhoz. Szeretek itt lakni. Nyugalmas és szép a környezet, elég tágas a lakás. Ha fázom tudok meleget csinálni, fény annyi jut a lakásba ami jó közérzetet ad. Napos időben is jut a jóból. A lakás költségeit pontosan tudom fizetni, mellette tudok a jövőmre is gondolni és félrerakni. Nem kell nélkülöznöm, és a szüleimnek hála bármikor van kihez fordulnom. Segítenek. Ez jó érzés! Van kire számítani még akkor is ha esetleg a barátok nincsenek sehol.
Egy fejlesztő cégnél dolgozom mint a területemért felelős fejlesztő. Bár a munka néha napján nehéz, sok erőt és figyelmet kíván a részemről, szeretem csinálni. Értek hozzá, nincs olyan akadály amit ne tudnék legyőzni, nincs olyan dolog amit ne tudnék megcsinálni. Szerencsés vagyok, hogy ilyen képességeim vannak. Szerencsés vagyok, hogy van munkám és még szeretem is csinálni.
Mióta itt vagyok szert tettem új barátokra. Ezekkel az emberekkel el tudom jól tölteni a szabadidőmet, tudok velük közös dolgokról beszélgetni. Van miről.
Próbálom a mindennapjaimat úgy alakítani, hogy lehessen adni arra a szóra ami elhagyja a számat. Legyenek megbízhatóak azok a tettek amik a gondolat útján megszületnek és ezek később is vállalhatóak legyenek. Visszamenőleg bármelyik tettemért vállalom a felelősséget. Fontosak számomra olyan mára már ósdinak számító fogalmak mint, hűség, megbízhatóság, szavahihetőség, gerincesség, elfogadás, türelem, megbocsátás. Még ha nem is mindig megy. Igyekszem úgy élni a nehezebb napok ellenére, hogy elmondhassam magamról, két lábbal állok a földön, tudom hova tarok. Célom a család. Fontos számomra a család szentsége. Ez a legfontosabb. A családos ember számára a család a hátország. Az ahova bármikor visszatérhet, ahonnan a harcokat megvívni indul nap nap után. A család egységét egy férfi és egy nő szeretetkapcsolata alkotja, és a vállalt gyerekek színesítik ezt a kapcsolatot.
Bár a várost szeretem, nem fogok örökké Budapesten élni. Egyszer kiköltözöm egy kertes házba, a családommal. Becsületes munkával megkeresett pénzen olyan házba ami otthonnak épül. A mi otthonunknak.
Ezek mentén élem az életem. Ez vagyok én.

Akkor, ott az út szélén, még nem tudtam, hogy kicsoda. Csak valami olyasmit éreztem, hogy ezzel az emberrel jó lehet elindulni. És megérkezni is jó lehet. S a legjobb talán a közbeeső idő vele. Az utazás. Mert nem mindegy, hogy kivel utazik az ember. Az már ott bizonyos volt, hogy a férfi körül a dolgok és az emberek biztonságban vannak. Hogy nála az igen igen, a nem nem, a nyolc óra az nyolc óra, a tizenkettő az percre pontosan tizenkettő. Közben játékosság terem mellette, és kíváncsiság, meg jóízű barátok, akiknek megőrzi fontos mondataikat.

No comments yet.

Leave a comment

 

Search

Olavasom