karesz játszótere

Weöres Sándor: Gyönge ágam

szombat, január 19th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Oly nagy a Kaláka zenei munkássága, hogy az ilyen kincsekre rájuk kell találni. Lassan megy ez is.

Gyönge ágam, édes párom,
már enyémnek tudtalak –
távolodsz mint könnyü álom –
minek is bántottalak?
Minden napom tél borúja,
minden éjem új halál.
Csak a hideg kályha zúgja:
édes párom mit csinál?

Szivedet kis mécsnek véltem,
mely egy légynek is örül –
most érzem csak, vaksötétben,
hogy lángerdő vett körül.
Fázom, nincs egy langy lehellet,
minden puszta, pőre, holt.
Most hogy elfogy a szerelmed,
most tudom csak: mennyi volt.

Te megbántott kedves lélek,
jó hogy nem vagy gyermekem,
hátha néha megvernélek
s fájna néked és nekem.
Jó hogy nem vagy cirmos macskám,
amílyen gonosz vagyok.
Akár kútba ugorhatnám,
önmagamba fulladok.

Majd ha nyárfa-testben élek,
rezgő lombbal hintelek,
majd ha árny leszek, kisérlek,
ha koporsó, rejtelek,
ha tűz leszek, melengetlek,
ha fény leszek, áldalak,
ember vagyok és szeretlek,
minek is bántottalak?

Korzenszky Richárd OSB: Jani, kuplung!

szerda, január 16th, 2013 | Besorolás nélkül | 1 hozzászólás

Kezdő tanár koromban történt. A második emeletről látom, hogy két idősebb rendtársam – Szulpic atya és Atanáz atya (keresztnevükön egymás között: Jani és Jóska) odalenn a téren egy Trabantot akarnak beindítani. Szulpic atya a kormánynál, Atanáz atya – rövid cserkésznadrágban az autó faránál. Leszaladok,hogy segítsek.
Ahogyan ketten toljuk az autót Atanáz atyával, a következőt hallom: „Jani, kuplung! Jani, szivató! Jani, gáz!”
Mire Szulpic atya rálép a fékre, kinyitja az ajtót, s jó hangosan hátrakiált:
„Te, Jóska! Onnan kintről én is könnyen pofáznék!”
Régi történet, de nem felejtem el soha. Mindenkinek meg kellene szívlelni. Hányszor kellett nekem is hallgatnom a bölcs utasításokat mit kellene tennünk nekünk itt, Magyarországon. Mondták a határ túlsó oldaláról, mondták a tengeren túlról. Mondták itthon is, az iskolán kívülről. Mondták egykori diákok, mondták tudós szakemberek, telve jóindulattal. Én pedig csak ültem az íróasztalnál, töprengtem, gyötrődtem, s próbáltam tenni, amit éppen tudtam.
„Jani, kuplung! Jani, szivató! Jani, gáz!” – hallom ma is a régi szöveget.
Figyelni kell a jó szóra, sok mindent meg kell szívlelni. De tisztában kell lenni azzal, hogy vannak feladatok, amit mindenkinek magának kell megoldania. A végső döntést végül nekem, magamnak kell meghoznom. A magam felelősségével. Hányszor sóhajtottam magamban: „Onnan kintről én is könnyen…”

fényképezés

szerda, január 16th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden képességünk egyesül. Akkor a fej, a szem, a szív is ugyanazért működik. A fényképezés egyfajta kiáltás, de nem azért, hogy eredetiséget bizonyítsuk. A fényképezés az élet egyik formája.” (Henri Cartier-Bresson)

vagy legalább is ennek kéne lennie.

A verklis

hétfő, január 14th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Nem is értem, miért nincs még ez itten.

No.24. A verklis (Der Leiermann)

Künn, a város szélén
Rongyos verklis áll,
Fagytól dermedt ujjal
Egyre muzsikál.

Mezítláb jár télen,
Lába, mint a jég,
Kicsiny tányérjába
Senki sem dob pénzt.

Nincs, ki hallgat rája,
Meg sem látják már,
Kóbor, mérges, vén eb
Mind ott morog rá.

Bárhogy lesz is, néki
Minden mindegy már,
Õ csak játszik folyton,
Karja meg nem áll.

Elfogadsz-e társnak?
Szólj, te furcsa vén.
Játszanál a verklin,
S énekelnék én.

Idegenföld

csütörtök, január 10th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Cimbaliband

Én Istenem, adjál szállást,
Mer‘ meguntam a vándorlást,
Az idegen földön járást csuhajla
.
Én Istenem, adjál szállást,
Mer‘ meguntam a vándorlást,
Az idegen földön járást hateha.


Idegenföldön jártamban sejehaj
Jutott szívem a bánatra sejehaj
Jutott, s jut is amíg élek amíg élek
Amíg bennem zeng a lélek hateha!

utak

kedd, január 8th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Ha nagyon nem haladsz a kiszemelt hivatásod felé, gondolkodj el azon, hogy valóban arra kell-e menned? Kezdem felismerni, lehet más jövőképet kéne keresnem.

szenvedés értelme

vasárnap, január 6th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„… eszembe jutott egy öreg pap. Egyszer megkérdeztem tőle.
– Van a szenvedésnek értelme?
– Van – mondta kedvesen.
– És mi az?
– Kinyílik a szívünk – mondta, és mosolygott.”

Túl a 48 órán, az út felénél.

félelemről

vasárnap, január 6th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

A félelem, a szorongás, ha csak irreális, még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet: a tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így bezárva a macska nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az irreális félelem is hatással volt. Abban a teremben, hol nem volt cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok-sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció. A másik teremben, hol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették és azok a kis egerek amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzó egyed. Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz mindig, de mindig a Szentírásban pánikol, ócsárolja a jó Isten által szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!!

Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, a tavaly télen, a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt és mi szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes, a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét. Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverésben is, ha magunkban, környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is.

Csaba testvér

évvégi hálaadás

hétfő, december 31st, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Próbálok őszintén hálát adni azért ami van és nem arra gondolni ami nincs.

beteg

csütörtök, december 27th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„Mondhat akármit: de valami nincs rendben az olyan férfival, aki nem iszik, nem játszik, kerüli a szép nők társaságát meg az asztali beszélgetést…”
Mihail Bulgakov