Korzenszky Richárd OSB: Jani, kuplung!

szerda, január 16th, 2013 | Besorolás nélkül

Kezdő tanár koromban történt. A második emeletről látom, hogy két idősebb rendtársam – Szulpic atya és Atanáz atya (keresztnevükön egymás között: Jani és Jóska) odalenn a téren egy Trabantot akarnak beindítani. Szulpic atya a kormánynál, Atanáz atya – rövid cserkésznadrágban az autó faránál. Leszaladok,hogy segítsek.
Ahogyan ketten toljuk az autót Atanáz atyával, a következőt hallom: “Jani, kuplung! Jani, szivató! Jani, gáz!”
Mire Szulpic atya rálép a fékre, kinyitja az ajtót, s jó hangosan hátrakiált:
“Te, Jóska! Onnan kintről én is könnyen pofáznék!”
Régi történet, de nem felejtem el soha. Mindenkinek meg kellene szívlelni. Hányszor kellett nekem is hallgatnom a bölcs utasításokat mit kellene tennünk nekünk itt, Magyarországon. Mondták a határ túlsó oldaláról, mondták a tengeren túlról. Mondták itthon is, az iskolán kívülről. Mondták egykori diákok, mondták tudós szakemberek, telve jóindulattal. Én pedig csak ültem az íróasztalnál, töprengtem, gyötrődtem, s próbáltam tenni, amit éppen tudtam.
“Jani, kuplung! Jani, szivató! Jani, gáz!” – hallom ma is a régi szöveget.
Figyelni kell a jó szóra, sok mindent meg kell szívlelni. De tisztában kell lenni azzal, hogy vannak feladatok, amit mindenkinek magának kell megoldania. A végső döntést végül nekem, magamnak kell meghoznom. A magam felelősségével. Hányszor sóhajtottam magamban: “Onnan kintről én is könnyen…”

karesz játszótere

közeli dolgokról