karesz játszótere

paradoxon

szerda, december 12th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„…Korunk paradoxona, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk, szélesebbek autópályáink, de szűkebb a látókörünk. Többet költünk, mégis kevesebbünk van, többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük. Több a szakértőnk, mégis több a problémánk, több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk. Több tervet szövünk, mégis kevesebbet teljesítünk. Nagyobbak a házaink, és kisebb a családunk, több a kényelmünk, de kevesebb az időnk. Túl keveset olvasunk, és túl sokat tévézünk, túl ritkán szeretünk és túl gyakran gyűlölünk. Tudjuk mi a jólét, de azt nem, mi a jól lét. Éveket adunk az élethez, nem pedig életet az éveknek. Eljutottunk a Holdig és vissza, de nehezen megyünk át az út túlodalára azért, hogy új szomszédokkal találkozzunk. A világűrt meghódítottuk, de a belsőnket nem. Nagyobb dolgokat csinálunk, nem pedig jobb dolgokat. Megtanultunk rohanni, de várni nem.
Ez a gyors étkezés és a lassú emésztés kora, az egyszer használatos erkölcsöké és az egy éjszakás tartózkodásoké, a nagy embereké és a kis jellemeké, a kiemelkedő hasznoké és a sekélyes kapcsolatoké. A kétkeresős családok, ám gyakoribb válások, a tetszetősebb lakások és a szétesett otthonok korszakát éljük. Olyan idő ez, amikor sok van a kirakatban, de kevés a raktárban…”
Wass Albert

lenne min változtatni.

Parov / Herczku – Az utolsó tánc

péntek, december 7th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Régóta várom, hogy elmondjam majd
Amit mindig akartál, de nem volt szavad
Ó hogy bánok már mindent amit nem tettem meg
Csak álmodtam talán a szerelmeket
Nem ismersz tudom, de tégy úgy igen,
A kedvemért mondd azt, hogy emlékezel.

Van szebb az álmoknál,
Van szebb az álmunknál,
Ringass, hogy elhiggyem ébren is vársz.
Táncoljunk csendben, egy keringőt ketten,
A szerelmek vesztesének is jár egy tánc.

Gyere táncoljunk egyet az emlékekért
Amit el kell felednünk, pedig nem volt oly rég.
Gyere sírjunk most együtt, a sóhajokért
S egyet még lépjünk a búcsúzásért
A közönség ráadást mégsem akart
S néma csöndben ér véget az utolsó dal.

Van szebb az álmoknál,
Van szebb az álmunknál,
Ringass, hogy elhiggyem ébren is vársz.
Ölelj meg csendben, hogy el ne felejtsem,
A szerelmek vesztesének is jár egy tánc.

Nem ismersz tudom, de tégy úgy igen,
Legalább mondd azt, hogy emlékezel.
Táncoljunk ketten, egy keringőt csendben,
A szerelmek vesztesének is jár egy tánc.

Ölelj meg csendben, hogy el ne felejtsem,
A szerelmek vesztesének is jár egy tánc.
A szerelmek vesztesének is jár egy tánc.

Kodály Zoltán – Mátrai képek

péntek, december 7th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Mielőtt…

csütörtök, december 6th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Múltkor a Mielőtt felkel a Nap c. film után, szinte adott volt, hogy meg kell nézzem a Mielőtt lemegy a Nap c. folytatását. Mindkettő filmnél a végén vettem csak észre, hogy már vége is a filmnek. Teljesen leköti a néző figyelmét, pedig csak a két főszereplő, Julie Delpy és Ethan Hawke, beszélgetnek párkapcsolatokról, hitről, politikáról, magukról, közben sétálnak Bécsben és Párizsban. Ajánlott film! A két film történetét lezárandó, jövőre jön a harmadik és egyben utolsó rész, Before Midnight. Ha fele olyan jó lesz mint az első kettő, akkor kötelezően ajánlott az is! 🙂

Antonin Dvořák, op 96. – III.

szerda, december 5th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

F-dúr (Amerikai) vonósnégyes op. 96. – III. Molto vivace.

Mielőtt felkel a Nap

kedd, december 4th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Jó film, érdekes gondolatok. Ethan Hawke, Julie Delpy.

bók

kedd, december 4th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Érdekes arca van. Érdekes, hogy ez egy arc.