magyarság

kedd, december 20th, 2011 | Besorolás nélkül

“Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly
De nevetésem ritkán hallani.”

Igen, a nemesveretű ember definíciója ez, aki az életet komolyan veszi, ahol a nevetés nehezen születik a szenvedett testből, az emlékező és megtartó lélekből. De ez a komolyság, derült, mint a hegedűk első hangjai. Fényes, okos komolyság ez, mely elválasztja magát a komorságtól, a búslakodástól. Ez a nemes természet, mely az idegent barátsággal és szívesen vendégli, gyermekeit a komoly életre, hazafiságra, kultúrára neveli. Az asszonyt, a leányt szíve mélyéből tiszteli, szereti, becsüli és a házzal, a ház állandóságával fejezi ki az életszövetséget, a házasságot.

Latinovits Zoltán: Verset mondok.
Petőfi Sándorról ír.

No comments yet.

Leave a comment

 

Search

Olavasom