játékról

hétfő, december 19th, 2011 | Besorolás nélkül

Az az ember, aki gyermekkorában nem tanult meg szépet és jót alkotni, az egész életében a mások feletti uralkodásban, erőszakban keres kielégülést. Mit tud a gyermek szépet és jót alkotni? Játékot, játszást. Egy szép ének, egy táncos játék, amikor egymás kezét fogva dalolnak és körbe járnak, az maga a műalkotás, éppen úgy, mint egy rongybaba, vagy csutkaló. Művészet, mert utánzás, szerep vállalása, eljátszása. A hagyományban kialakított, egyszerű, mindenki számára könnyen elsajátítható forma. Ez az igazi játék.

A játék ma pontosan az ellenkezőjét jelenti. Ma a játék, versengés. (…) Ki a jobb, a gyorsabb, az erősebb, az ügyesebb, a szebb. (…) Versengés van a politikában, a gazdaságban, a harctereken, de már a művészetekben is. Már van énekverseny, szépségverseny. Hegedű- vagy zongoraverseny, táncverseny, a sportról nem is beszélve. Mert a sportversenyeket is játéknak nevezzük már, olimpiai „játékokat” rendezünk. De ahol egy győztes van, az már nem játék, mert ott több a vesztes. A néphagyomány játékaiban nincs versengés. Nem csak a magyarban, az egész emberiség hagyományos, régi játékaiból hiányzik a versengés. Még az olyan játékokban sincs, mint a méta, pedig abban futni, a labdát ütni és dobni is kell. Ha az ütők elvétik a labdát, helyet cserélnek a futókkal, szerepcsere van csak, de nincs első, második, bajnok és vesztes. A játék nem a győzelem, hanem az együttműködés, a szolidaritás élményét adta. Aki megtanulta és megszerette a játékot, az már nem a másik legyőzésében, megalázásában leli az örömét. A játék, a művészet közösséget teremt. Ez a gyermekjátékok, az együtt éneklés, az együtt táncolás óriási jelentősége, hogy az összetartozás, a valakikhez tartozás örömét adja, és csak ez győzi le az elmagányosodott ember szorongását.

Andrásfalvy Bertalan

forrás: folkrádió

No comments yet.

Leave a comment

 

Search

Olavasom