Hamlet: Ne törődj a külső világgal

péntek, augusztus 15th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás

Lencsés – Horváth

Hamlet: Üdvözöllek szép leányzó
Szívem örvend, hogy látlak téged
Boldogságomhoz hiányzol
Általad lesz életemnek fénye
Mit vétettem én ellened
Miért fordulsz most így félre
Mit tettem én rosszat neked
Csókjaid mért vonod el tőlem

Ophelia: Uram, most kérem, ne zavarjon
Sürgős dolog, mit meg kell tennem
Utamba kérem, hogy ne álljon
Engedjen már, most el kell mennem
Mért tetted ezt apám velem

Hamlet: Mintha a szívemet tépték ki volna
Hisz érzem jól, igazán szeret
Előttem már így nincsen holnap
Kérésed miatt így két ember
Szeretlek téged, te gyönyörű hölgy
Egymás miatt egyre csak szenved
Életem kincse vagy, te szépséges gyöngy

Ophelia: Apám kérte soha többet
Én már veled ne találkozzak
Hisz király leszel, így feleséget
Népedért neked érdekből hoznak

Hamlet: A trónról én érted lemondok
Nekem már így a hatalom oly nagy gond
Csak veled éljek boldogságban
Gyere kedves legyél a társam

Együtt: Ne törődj most a külső világgal
Zárj ki mindent egy erős zárral
Ölelj és csókolj, így szeress
Mert életem veled lesz csak teljes

Hamlet: Mondd miért kell?

péntek, augusztus 15th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás

Lencsés – Horváth

Hamlet:
Mondd mért kell, hogy mindezt végig nézzem
Mondd mért kell úgy gyűlölnöm a vérem
Mondd mért kell, hogy tagadjam mit érzek
Mért olyan nagy bűn, hogy kívánom a véget
Mondd mért van, hogy anyám megtagadta
Mondd mért van, hogy apámat gyalázza
Mondd mért van, hogy egy barom ült a trónra
S anyám ágyában ily hamar felváltja

Hisz így itt vendég lettem én
Kit csak érdekből tartanak még
Ha már nem szeretne a nép
Elküldtek volna rég
Az, ki szívéből szeretett
Nem felejti sohasem el
Másért nem tagadja azt meg
Amit esküvel fogad meg
Úgy kérlek nézz le rám
Itt állok s várok rád
Szívem majd megszakad
Így látnom asszonyod
S nem tudom mit tegyek
Segíts hát énnekem
Úgy kérlek szólj hozzám
Hogy érjelek el apám
Nyomorult életem
Méltó hozzád nem lehet

Ophelia: Mondd mért kell, hogy mindezt végig nézzem
Mondd mért kell úgy szeretnem téged
Mondd mért kell, hogy tagadjam mit érzek
Mért nem lehetek én a te hű feleséged
Lassan elsodor tőlem az ár

H: Segíts nekem!
O: Én itt várok s te messze jársz
H: Légy mindenem
O: Az élet fájna már nélküled
Kérlek maradj itt velem
Mint egy méh, ha virágra száll
Éppúgy érsz most te is hozzám
Érzem szívem téged kíván
Hozzád örök szál fűz már

Együtt: Mint egy méh, ha virágra száll
Éppúgy érsz most te is hozzám
Érzem szívem téged kíván
Hozzád örök szál fűz már.

Árny és fény

péntek, augusztus 15th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás

Árny és fény között az út
Tán a végtelenbe fut…
Egy életet egy életért,
És mindent, mindent az Istenért.

Dal, mondjad el,
Mi a szívem mélyén pihen!
Hatalmas a nagyvilág,
Benne titkon voltál jelen.
Nézd, életem
Tiéd már szüntelen.
Ha öröm ér,
Vagy néha fáj,
Hát fogd a két kezem!

Tags: ,

Csendesen

péntek, augusztus 15th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás

Nincsen más vágyam,
csak csendesen szeretni még.
Dicsőség, pénz, hírnév,
az egyhez mérve mennyit ér?

Futottam én eleget,
leülnék ma már.
És mi a távolban lebegett,
egy karnyújtásra vár.

Tövis nélkül rózsa
kertben ritka kép,
de illatával boldogítja
a jó kertész szívét.

Dalom szélnek szárnyán
szívem csend szavát
néma hangon eldalolja,
nem is mer határt.

Ki hallja meg?
Csak Ő, kit átölelt a dal,
mert vágya él; mint nagy folyó,
szeretni úgy akar.

Nincsen más vágyam,
csak csendesen szeretni még,
s a felhőkön túl egyszer
nevetni örökké.

Tags: ,

Nyolc

péntek, augusztus 15th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás

Boldogok, kik szegények lélekben,
Boldogok, mert övék lesz a menny.
Ne gyűjts itt a földön kincseket!
Ahol a kincsed, ott megleled szívedet.

Boldogok, akik sírnak,
Boldogok: nekik vigaszt nyújtanak.
Lehet szívükben könny és fájdalom,
De a bánatért övék a jutalom.

Boldogok a szelíd szívűek,
Távol áll tőlük minden gyűlölet.
Örökségük a föld lesz majd,
Őket várja az égi ország.

Boldogok, akik éhezve-szomjazva
Kutatják, merre az igazság.
Boldogok, mert elmúlik éhségük,
Távol jár tőlük a szomjúság.

Boldogok, kiket az irgalom vezérel,
Lelkükig durva keménység nem ér el.
Eljön majd az a döntő perc, a nap:
Irgalomból az életük megmarad.

Boldogok a szívükben tiszták.
Boldogok, mert az Istent meglátják.
Életük csupa ujjongás,
Tiszta szívüknek nem kell semmi más!

Boldogok a békeszerzők,
Háborút, jajt foglyul ejtők.
Igazán ők Isten fiai.
A béke szívükben: igazság és jóság.

Boldogok, akiket üldöznek, szánnak,
Mert jól tudják, hol van az igazság.
Boldogok, ha hűségben járnak,
A mennyek országát bírhatják.

Boldog vagy, ha gyaláznak értem,
Ha miattam csak mocsok az érdem:
Szenny és gyűlölet, hazugság…
Örülj hát, mert jutalmad a mennyben!

Vigadozz, vigadozzon szíved!
Boldog vagy, mert elnyered a mennyet!
Isten arca a boldogság,
Jelenlétében felolvad a lelked!

Tags: ,

Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes.

péntek, augusztus 15th, 2008 | irodalom | 2 hozzászólás

„Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit tanultam:
Ossz meg mindent másokkal!
Ne csalj a játékban!
Ne bánts másokat!
Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
Húzd le a vécét!
A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló.
Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!
Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növények felfelé, és senki nem tudja pontosan, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk.
Az aranyhalak, a hörcsögök, a fehér egerek, még a magocska is a műanyag pohárban – mind meghalnak egyszer. Mi is.
És emlékezz az első szóra, melyet megtanultál – a legfontosabbikra –: nézd!
Minden fontos dolog bennük foglaltatik. A szeretet és az alapvető higiénia. Az ökológia, a politika, az egyenlőség és az értelmes élet.
Válaszd ki bármelyik pontot, fordítsd le bölcs, felnőtt szavakra, és alkalmazd családodra, kormányodra, munkádra, egész életedre – meglátod, bölcsnek és igaznak fogod találni.
Gondold csak el, mennyivel jobb volna a világ, ha összes lakója süteményt és tejet uzsonnázna minden délután három órakor, aztán pedig fogná a plédjét és szunyókálna egy keveset. És milyen jó volna, ha az összes kormány oda tenne vissza mindent, ahonnét elvette, és rendet rakna maga után. És akárhány éves is vagy, még mindig érvényes a szabály: a nagyvilágban fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól.”

erős vár

péntek, augusztus 15th, 2008 | hit | Nincs hozzászólás

„A kereszténység nagysága abban van, hogy el tudja viselni azt ami elviselhetetlen.”

Bálint Sándor

Az én babámnak…

péntek, augusztus 15th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás

Szép szivárvány koszorúzza az eget,
Nem engedik, hogy téged szeresselek.
Vagy engedik, vagy örökre eltiltják,
A síromat már előre megássák.

Halálmadár szállott a ház falára,
Meghal innen valaki nem sokára.
Én halok meg, mert megöl a szerelem,
Babám nélkül gyászos az én életem.

Akkor van az én babámnak jókedve,
Mikor teli pohár van a kezébe­.
A kezében teli borral a pohár,
Háta mögött három cigány muzsikál.

Tele kancsó, jobb kezével köszönti,
Bal karjával szeretőjét öleli.
Engem ölel, másnak kacag a szája,
Jaj, de hamis minden fölgondolása.

Zavaros a Nyárád vize, nem tiszta,
Rávezetem fakó lovam, nem issza.
Hogy is inná, mikor olyan zavaros,
Nem vagyok én a babámban bizonyos.
De a Nyárád vize sem örökké zavaros,
Leszek én még a babámban bizonyos.

Tags: ,

Szerelem, szerelem

péntek, augusztus 15th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás

Szerelem szerelem
átkozott gyötrelem
mért nem virágoztál
minden fa tetejen

Minden fa tetején
diófa levelén
hogy szakisztott volna
minden leány s legény

Mer én is szakisztottam
s el is szalasztottam
én is szakisztottam
s el is szalasztottam

Ejde még szakisztanék
ha jóra találnék
ha jóra ha szépre
régi szeretőmre

S a régi szeretőmér
mit nem cselekednék
tengerből a vizet
kanállal lemerném

S a tenger fenekéről
apró gyöngyöt szednék
s a régi szeretőmnek
gyöngykoszorút kötnék

Tags: ,

Wass Albert: Őszi dal

péntek, augusztus 15th, 2008 | irodalom | 1 hozzászólás

Elmentek már a madarak, a fecskék
Csak mi maradtunk itt: én és az ősz.
Szép álmomat a lelkemből kilesték
Csapongó vágyaim, hogy visszajössz.

De elmentél, veled a nyár, az álmok.
Csak szél süvölt, és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.

Neked nagyon hideg volt itt az élet,
Nem jött bíborral már az alkonyat.
S megsemmisült sok délibáb-reményed
Csillagtalan nagy éjszakák alatt.

De érzem már: te vagy lelkemnek minden,
S nem kérek tőled semmi, semmi mást,
Csak jer vissza, s én rózsákkal behintem
Körülötted az őszi hervadást.

Tags: ,

« Previous Entries Next Entries »

Search

Olavasom