karesz játszótere

régi mondás

szombat, szeptember 13th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Kiskocsma, kispörkölt, kis korsó sör…
egy kislány és egy kis boldogság köll!
Nagy korsó, nagy pörkölt, nagy nő, nagy kincs:
nem kő’, mert ha kőne sincs!

tánc

péntek, szeptember 12th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

A táncot nem tanulja a magyar nő. Vérében van. Vele születik. (Gárdonyi Géza)

Tags: idézetek

várt műsorok

szombat, szeptember 6th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Idén 3 sorozatot várok:

• Első egyértelmű, House 5. évad. Ez szept 16.
• Tavalyi anime nézésekből megmaradt a clannad. Ennek a második évadja idén jön, okt. 3.
• Szintúgy tavalyról maradt a Nodame Cantabile. Ez okt 11.

Előbbit a komoly dráma mellett a nagyon szép kivitelezés miatt szerettem meg, utóbbit a komolyzene miatt. Van olyan mű amit abban az animeben szerettem meg s hallgatom mind a mai napig. Szóval egy komolyzenei kiruccanásnak tökéletes volt. Majd meglátjuk, hogy mi lesz a második évadban.

utazási tervek

szombat, szeptember 6th, 2008 | Besorolás nélkül | 2 hozzászólás

Most láttam egy két fényképet Angliáról, és hát az igazat megvallva előjött bennem az Írországba utazás vágya. Ezt már régóta dédelgetem, hogy oda egyszer eljutok.

Ami biztosabb, hogy Ausztráliába idén vagy legkésőbb jövő év elején el fogok jutni egy munka kapcsán, így ha azon túl leszek már egészen biztos, hogy a nyaram első két hete Írországról fog szólni. 🙂

Majd szóljatok rám ha hazajöttem Ausztráliából, hogy kezdjem el szervezni Írországot…

Tags: magam

Schubert: Szerenád

szerda, szeptember 3rd, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Schubert%20-%20Serenade%20-%20violin.mp3

Ezt a Schubert művet a Juniki család házimuzsikáján hallottam először Spartacus és Piusz előadásában, zongorával és hegedűvel előadva. Már nem is tudom hol bukkantam rá erre a jobbik fajtából származó felvételre, amit szintúgy zongorával kísért hegedűn adnak elő. Hallottam, s a youtube-on van is fent, már nagy(obb)zenekari előadást is, mégis az igazi szerenád hangulatot ez a fajta előadás adja csak vissza. Ezt el tudnám képzelni, hogy valaki így játsza el egy leány ablaka alatt. Persze a versenyzongorát elég nehéz cipelni… 🙂

Tags: komolyzene

Írisz: Emlékek

kedd, szeptember 2nd, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Pilinszky János: Magány, magányosan, egyedül

vasárnap, augusztus 31st, 2008 | Besorolás nélkül | 2 hozzászólás

Meglepően gyakori ez a cím, ez a szó a francia fotóművészek mostani kiállításán. Miután filozófiai iskolát teremtett, a vulgáregzisztencializmus formájában egyenesen divattá vált: „Magány, magányosan, egyedül.” De milyen is ez a magány? És milyen is ez a magányos ember a földön?

Kétértelmű dolog az egyedüllét. Az imádkozó lélek éppúgy keresi, mint az éjszaka csendjében lopakodó tolvaj, s a cellájában térdeplő szent éppoly „magányos”, mint a páncélszekrény előtt görnyedő kasszafúró. Nagy művek és nagy gaztettek születtek a magányban. De amiről ezek a képek beszélnek, az inkább valami közbülső állapot.

A „modern” magányos a külső és belső élet közt húzódó „senki földjén” kallódó vándor. Nem formailag magányos, hanem töltésében. Talajtalan, gyökértelen – mondották rá a századfordulón. Ma egyszerűen magányosnak hívják.

Magányos az, aki lényegében elvesztette vagy megszüntette a világgal és saját, belső világával való kapcsolatát. A magányos ember a kapcsolatok örökös homoksivatagában él. Erről a tájról fest lenyűgöző képet Patrice de La Tour du Pin. Hatalmas pusztaságok nyúlnak a szívben – az önszeretet vad napja alatt, s e kopár tájat egyedül a „vad angyalok csordái”, a testiség kísértetei látogatják. A magány ezen a szinten már nem csupán szomorú, de veszélyes is, s a magányos ember közönye többé nem maradhat közömbös. Ez a fajta magány előbb-utóbb fölvonulási terep lesz La Tour du Pin vad angyalainak, a pusztulás és pusztítás erőinek.

Félelmetes állapot a magány. Jézus legelkeseredettebb szavait is ez váltja ki, az elhagyatottság. „Uram, Uram, miért hagytál el engem!?” – ezzel a kiáltással élte át talán a legmélyebben az emberi természet fájdalmát és veszélyeit. Nem ismerte ugyan az unalom, a szomorúság elősivatagait, de átélte a magány legriasztóbb fájdalmát, s ő, aki minden szenvedést magára vett, ezt az egyet elviselhetetlennek találta. S valóban: a valódi magányban senki nem maradhat meg tartósan bűntelenül és büntetlenül.

Különös, hogy a krízis és a megoldás többnyire mennyire egybeesik, milyen szoros drámai kapcsolatot tart egymással. A kór és a gyógyítás szavai szinte azonosak. Magányosak lettünk – mert nem tudunk magányosak lenni. Mit jelent ez?

Jelenti azt, hogy az ember, ki a külsőségeket, a kinti ingereket hajszolta, eltompult, s elvesztette belső fogékonyságát, hallását a csendre, képességét az elmélyülésre. Elfelejtett befelé fordulni. S ezzel egyidejűleg vesztette el másik képességét is, nyitottságát a világ, a többi ember felé. A magányos ember fordítottja a szent: tökéletes befeléfordultságával Isten és tökéletlen nyitottságával az emberek felé. Rajta keresztül a Szentlélek szabadon fújdogál a világba. Az Istennel élő ember épp ezért egyedül formailag válhat magányossá. S ez nem számít. Ahogy az alkotó ember magánya is csak formai magány, de tartalmában épp az ellenkezője, az imádkozó embernek is a magányos fa lehetne a jelképe, ahogy gyökerével a földben áll, s leveleivel ki-be lélegzi a világot.

Divatszó lett a magány, s ez mindenesetre jelzi, hol kell a ma keresztényének vigyáznia, miből kell korszerű vizsgát tennie. Magányból. Abból, hogy magányában hogyan tud minél mélyebb, minél élőbb és állandóbb kapcsolatot teremteni Istennel. Magányból kell vizsgáznia és az emberek, a világ felé való nyitottságból, mely lényegében a „jó magányosság” ellenpróbája, ikertestvére.

A magány Istene a nyitott lelkek jutalma.

(Új Ember, 1962. május 6.)

Tags: érzések, idézetek, Pilinszky János

szenvedés

vasárnap, augusztus 31st, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Nem a szenvedés tesz szentté, hanem a türelem! (Don Bosco)

Tags: idézetek

ZTI online adatbázisa

szombat, augusztus 30th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Zenetanároknak énekeseknek, népzenével és néptánccal foglalkozóknak kötelező: http://db.zti.hu/

kérdés

szombat, augusztus 30th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

– Mikor nő fel az ember?
– Mikor már nem várja a csodát és elhiszi az élet eleve elrendeléseit. Ha tetszik a sorsszerűséget.