karesz játszótere

Pilinszky János: Hitünk titkairól (részlet)

kedd, december 2nd, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Advent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Tags: hit, Pilinszky János

a hang

kedd, december 2nd, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

… amiben elveszik az ember.

Tags: komolyzene, zene

Ady Endre: Karácsony

kedd, december 2nd, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

A multiról elfejtettem áthozni. Most megteszem, mert nem hiányozhat. Annyira megrendítő előadás Szabó Gyulától… Eljut a lélekhez.

Szabó Gyula: Ady Endre – Karácsony

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

Bántja lelkem a nagyváros
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

advent belső csendje

kedd, december 2nd, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„Hallgatom, mit szól hozzám az Úristen + mert békességet szól az ő népének.” (84. zsoltár)

Egy ideje már az advent valahogy egyszerűen kicsúszik a kezeim közül. Nekem is. Sajnos. A várakozásról kéne szólnia, arról, hogy az ember belül és kívül elcsöndesül, felkészíti magát arra ami Szenteste a világra érkezik. Hogy képes legyen a csodát felfognia és átélnie. Korábban ment. Akkor többnyire sikerült a rohanó, kereskedő, csillogó-villogó karácsonyt kizárni és arra figyelni ami belül van és várakozni. Karácsonykor látszik meg az hogy mennyire sikerült elcsöndesedni. A karácsony olyan lesz mint a készülődésünk. Nálunk otthon a karácsony soha nem arról a csodáról szólt ami érkezik. Mindig a rohanásról, az idegeskedésről, a legyünk már kész időre mindennel. Tavaly kaptam Lencsitől egy írást. Bocsi, könyv azóta is nálam van, 🙂 vissza kéne már adni… Akárhányszor belegondolok abba hogy karácsony, és hogy milyennek kéne lennie egy karácsonynak, mindig annak az írásnak az utolsó mondata, a lényeg jut eszembe: „Csak nincs meg az a szeretet, csak a szeretetlenség. Miért van ez így?” Évről évre tapasztalom magam körül, hogy nem lehet egy csapásra szeretetet varázsolni magunk körül és nem lehet parancsra szeretni. Nem megy. Ha az azt megelőző időben nem készítjük magunkat a karácsonyra és arra ami valójában a karácsony, akkor maga a karácsony is olyan lesz. Amilyen az agyjon Isten olyan a fogadj Isten. Ha megnézzük mit teszünk manapság? Rohanunk ide, rohanunk oda, jaj még a lista nem teljes, még nincs meg minden. Aztán eljön a karácsony és beesünk mint váratlan vendég ebédidőben. „A húsvét a lélek csendje, az advent a szájé.” Legyen így, s próbáljunk kevesebbet zajongani kifele és többet figyelni arra ami ott belül van. Felkészítve magunkat az eljövendőre. „Harmatozzatok egek onnan felülről, és a felhők essék az Igazat. Nyíljék meg a föld, és teremje az üdvözítőt.” (Iz 45,8)

Hat kenyér és a szabad akarat

hétfő, december 1st, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

A délután csak nem akart véget érni. Zalában jártam, azok között a mesebeli dombok és völgyek között, amiket – nem lehetett másképp – játékos jókedvében hengergetett, vájogatott oda a Teremtő. › Continue reading

Tags: képmás, Schäffer Erzsébet

fogadalom

vasárnap, november 30th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Tettem egy előújévi fogadalmat. Mostantól maximum fél órát ülök gép előtt ha nem dolgozom, és szigorúan csak 8 órát dolgozom géppel. Fegyelem kell. Sajnos nagyon sok a holtidő amit gép előtt töltök. Kevesebb zenehallgatás, youtube és társai. Egyébként is forgalomkorlátos a netem. 🙂 Még jól is jön… 🙂

völgy

vasárnap, november 30th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Jó lenne egyedül egy ilyen helyen élni. El tudnám viselni.

(fotó: chris archi3d)

Take Me Home Country Roads

vasárnap, november 30th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Jó kis utazózene. Először a könyvek hercegében hallottam ezt a feldolgozást. Magát a dalt ismertem korábbról, hiszen ez egy ismert és népszerű country nóta Amerikában.

Olivia Newton-John: Take Me Home Country Roads

Country roads, take me home
To the place where I belong
West Virginia, mountain mama
Take me home, country roads

Almost heaven, West Virginia
Blue Ridge Mountains, Shenandoah River
Life is older there, older than the trees
Younger than the mountain
Blowing like a breeze

Country roads, take me home
To the place where I belong
West Virginia, mountain mama
Take me home, country roads

All my memories gather round her
Minor’s lady, stranger to blue water
Dark and dusty, blowing in the sky
Misty taste of moonshine
Teardrops in my eye

Country roads, take me home
To the place where I belong
West Virginia, mountain mama
Take me home, country roads

I hear her voice in the morning hour
She calls me
The radio reminds me of my home far away
And driving down the road I get a feeling
That I should’ve been home yesterday, yesterday

Country roads, take me home
To the place where I belong
West Virginia, mountain mama
Take me home, country roads

Berecz András, dec. 5 MOM

csütörtök, november 27th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Most kaptam:

Kedves Barátaink, Ismerő seink és Ismerőseink Barátai és Üzletfelei!!

A MOM-ban egy minden szempontból különleges műsor készül. Berecz András évek óta dolgozik a csuvas népdalszövegek fordításán, amelyekből egy teljes estés koncertet állított össze. Az ősi csuvas szövegek a mai magyar ember számára is sok fontos üzenetet hordoznak. Akinek van ideje, kedve meghallgatni, szeretettel várjuk december 5-én 18.00-kor a MOM művelődési házban.

A legfőbb szervező (Berecz András) nevében kérjük, hogy küldjék/küldjétek tovább ezt az értesítést, akinek csak lehet, mert most derült ki, hogy a ház se plakátot se semmiféle szóróanyagot nem csinált, sőt semmiféle közönséget nem szervez semmilyen módon.

A mellékletben az el nem készült plakát terv.

2008. december 05. MOM Művelődési Központ, Csörsz u.
18 óra 00 perc

Berecz András lemezbemutató koncert

„Sördal”
„Mesehab”

Csuvas népdalok magyar nyelven
Műfordítás, zenei rendezés: Berecz András

Ének: Ivánovics Tünde, Juhász Katalin, Korpás Éva, Kovács Nóra, Kovács Judit, Navratil Andrea, Agócs Gergely, Antal Tibor, Bakos Árpád, Berecz András, Hetényi Milán, Monostori Gábor, Szabó Dániel, Szűcs Miklós

Furulya: Juhász Zoltán, Sáringer Kálmán, Utra Mari Kör
Tambura: Fábry Géza
Hegedű: Gombai Tamás
Cimbalom: Szabó Dániel
Dob: Geröly Tamás

A „SÖRDAL” énekeit a testvérek, rokonok kiengesztelésé re, megbékítésére, az öregek, és a rokoni vendégségek magasztalására tartogatják a csuvasok ma is. Sok – sorsunkba vágó – tanulságot hordoznak. Könnyedén, és szinte öntudatlanul. Gennadij Ajgi, a nem rég meghalt – Nobel díjra is fölterjesztett – csuvas író szerint, ha ezek a „rokondicsérő sördalok” nem lettek volna, az éber történelem már rég lefújta volna őket a térképről.

Hogyan képes létéért énekelve küzdeni egy kétmilliós nép, melynek fele Szibériában, szétszórva él. Hogyan újítja és erősíti meg a rokoni szövetséget kedélyes dalokban? Sördalokban! Erre keressük a választ, erdélyi, vajdasági, felvidéki és magyarországi énekesekkel, zenészekkel. Dalolva, muzsikálva.

Jegyárak:
Diák elővétel: 800 Ft, a koncert napján: 1000 Ft.
Felnőtt elővétel: 1000 Ft, a koncert napján: 1400 Ft.

Köszönettel valamennyi közreműködő, és legfőképpen a műsor „lelke”, Berecz András nevében
Juhász Katalin

Tags: Berecz András

üzenet a manósapkástól

kedd, november 25th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

A manósapkás srác üzeni a nov. 25.-n délben a Váci utcában pénzt gyűjtő fiúnak, hogy visszament ahogy ígérte még 5 előtt, de ő már nem volt sehol…

Üdvözlettel: a manósapkás srác és a bolgár leány

Tags: magam