karesz játszótere

Thándor Márk: Advent

szombat, december 20th, 2008 | irodalom | Nincs hozzászólás

Illópárlat a tálban,
Mécs az asztalon,
Havas utak fölött
Száll a fény,
Angyalszárnyakon.

Hirdeti a létét,
Mutatja az utat,
Emberi múltammal
Szemem,
Csillagot kutat.

Kinyitom kapumat,
Had menjen, mi
Nyugalmat itt nem lel,
Betér a jászol s
Egy szellő reám lehel.

Nincsen földi kincsem,
Erényem kevés,
Mindenem, mim lehet,
Leteszem e jászol elé.
Még gőzölög a tál,
Ég a mécs,
Köszönt ez Adventi éj:
Fénnyel telt téli sötét.

(forrás: a Misztrál weboldala)

Tags: misztrál

Szabó Lőrinc: Mindenütt ott vagy

szerda, december 10th, 2008 | irodalom | 5 hozzászólás

Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út orom, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty, s mindenben ott remeg
az első vágy s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet, friss öröm,
frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol
de mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol!

Tags: irodalom, Szabó Lőrinc

otthon

hétfő, december 8th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Pierrot régi-új zenéjét most fedeztem fel. Tetszik amit hallok. Olyan pierrotos.

Néhány hete volt:
a világ fordult
s vele szédültem el
Én az utazó,
az örök vándor
éreztem, maradnom kell
Egy csoda volt
mi elbódított
és a régóta múló
tündéri illúzió
ott ragyogott
ahol már régen a sötét az úr

Hiába új még ez az íz,
hiába érzem, ez idegen illat
valami súgja,
otthon vagy újra: hazaértél
Az ami más, épp annyira más,
pont ahogy mindig is szerettem volna
szólít a hang:
otthon vagy, végre hazaértél

Az úton egyedül,
sértve és némán
könnyen múlik a vágy
Hogy legyen otthon,
s várjon vissza így
nap mint nap ugyanaz az ágy
A csoda kell
hogy ébresszen fel
és telítsen hittel
higgyem, hogy ez égi jel
hogy ez vagyok én
s ez a helyem a föld kerekén

Hiába új még ez az íz,
hiába érzem, ez idegen illat
valami súgja,
otthon vagy újra: hazaértél
Az ami más, épp annyira más,
pont ahogy mindig is szerettem volna
szólít a hang:
otthon vagy, hidd el, hazaértél

S ez végre békét igér

Néhány hete volt:
a világ fordult…

Tags: zene

idő

hétfő, december 8th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Most találtam. Frappáns:

„Ne mondd, hogy nincs időd semmire! A te napod sem rövidebb mint Michelangelo, Pasteur, Teréz anya, Leonardo da Vinci, Albert Einstein vagy Jézus napja!”

Máté Péter: Hazám

vasárnap, december 7th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás

Egyik este amikor a meleg kenyeret majszoltam eszembe jutott Máté Péter címben nevezett zeneszáma. Elég „vizuális” zene, sok kép megjelenik amikor hallgatom. 🙂

Máté Péter: Hazám

A kenyér hangját hallom én,
Az apám szavát vallom én.
Bárki vessen követ rám:
ez itt az én hazám!

A mezők útját járom én,
A gyárak súlyát hordom én.
Bárki vessen követ rám:
ez itt az én hazám!

Széles a Föld, magas az ég,
Mérföldes csizma sem elég.
De egy csepp föld vár mindig rám:
Ez itt az én hazám.

Az utcák ívfény gyöngysorát,
A mezők szorgos illatát,
A jövő szabad, szép szavát
jelented, ó, hazám!

Széles a Föld, magas az ég,
Mérföldes csizma sem elég.
De egy csepp föld vár mindig rám:
Ez itt az én hazám.

A múltam bölcső-melegét,
A létem ezer fűszerét,
A vigaszt a száz kudarc után:
Te nyújtod, ó, hazám.

Hitem a szerény büszkeség.
Békétlen békés nemzedék,
Múlt, jelen, s jövő szól hozzám:
Ez itt az én hazám, Ez itt az én hazám!
Ez itt az én hazám, Ez itt az én hazám!

Tags: magam, zene

Eucharist koncert a Pilinszky Kávéházban

vasárnap, december 7th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

December 20-án, 19 órai kezdettel újra hívunk szokásos, Karácsony előtti koncertünkre egy nem megszokott helyen, a Pilinszky Kávéházban.

Belépődíj: 500 Ft, de a szervezők rebesgettek családos kedvezményeket is.

Mane nobiscum c. új lemezünk és a régebbiek is kaphatóak lesznek!

Szeretettel várunk!

az Eucharist nevében,
András

Térkép:

[umap id=”16977″ size=”s” alignment=”left”]

Tags: eucharist, programajánló

Dsida Jenő: Robinson

vasárnap, december 7th, 2008 | irodalom | Nincs hozzászólás

Misztrál: Robinson

Robinson áll a tenger partján.
Háta mögött a zord sziget,
zúgó erdő, kúszó liánok –
és nézi, nézi a vizet.

Szemén rezeg a Magány könnye,
de arca sötét és konok:
hiszen csak tegnap rémítették
a fölfedezett lábnyomok.

Önnönlelkének papagája,
lenyűgözött bús szelleme
„Szegény Robinson”-t rikácsol rá,
s minden iszonyattal tele.

Rémekkel ijesztik az éjek,
a sziget lábujjhegyre áll,
feléje hajlik, fojtogatja:
Ezerszer jobb tán a halál!

És áll, csak áll a tenger partján,
háta mögött a zord sziget,
kúszó liánok, sötét erdő, –
és kémleli a nagy vizet.

A kék habok közt felmorajlik
valami zsongó halk remény,
s a Magány foglya térdre hull
a tenger sivár fövenyén.

A láthatatlan messzeségben,
melyet már annyi álma rótt,
megérez és körülcirógat
egy eljövendő kis hajót.

Szatmárhegy, 1926. július hó

Tags: Dsida Jenő, hangzóvers, misztrál

nagypénteki traktus

vasárnap, december 7th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Nagypénteki traktus a szenvedés időszakában.
Tract.1, Graduale Romanum szerint.
Habakuk éneke a Habakuk könyvéből

Marcel Pérés: Domine audivi auditum tuum

Domine audívi audítum tuum, et tímui: considerávi ópera tua, et expávi.
V: In médio duórum animálium innotescéris: dum appropinquáverint anni, cognoscéris: dum advénerit tempus, ostendéris.
V: In eo, dum conturbáta fúerit anima mea: in ira, misericórdiae memor eris.
V: Deus a Líbano véniet, et Sanctus de monte umbróso et condénso.
V: Opéruit caelos majéstas ejus: el laudis ejus plena est terra.

Tags: hit

magyar tánc és a család

vasárnap, december 7th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

A magyar néptáncban benne van a boldog család modellje: a férfi középen áll és cifrázza a lépést, a nő pedig körülötte forog szelíden, mindig felé fordulva, teret és értelmet adva a férfi táncának.

(Bubik István)

Tags: család, néptánc

Dsida Jenő: Gyöngék imája

szombat, december 6th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, fűre, szétmálló göröngyre, –
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz,
csak gyönge, nagyon gyönge.

Tags: Dsida Jenő, hit