karesz játszótere

éneklés

hétfő, június 24th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

– A gyerekeknek tehát lehetőleg minél többet kellene mozogniuk?

– Igen, de nem feltétlenül kell hegyet mászniuk. Az egyik legcsodálatosabb testtanulási gyakorlat az éneklés. Eközben ugyanis a gyermek agyának olyan virtuóz módon kell a hangszalagokat modulálnia, hogy hajszálpontosan a megfelelő hang jöjjön ki. Ez a lehető legjobb finommotorikus gyakorlat és ugyanakkor ez a feltétele minden későbbi, nagyon differenciált gondolkodásmódnak is.

Ráadásul az éneklés esetében egy nagyon komplex kreatív teljesítményről van szó. Hiszen a gyereknek az egész dalt fejben kell tartania ahhoz, hogy egzakt módon a megfelelő időpontban eltalálja a megfelelő hangot. És a kórusban megtanul alkalmazkodni is a többiekhez – ami a szociális kompetencia egyik feltétele.

Ezen kívül a gyerekek valami csodálatos dolgot is megtapasztalnak: azt ugyanis, hogy nem tudunk félni, ha énekelünk. Ma már tudják a neurobiológusok, hogy a felszabadult agy éneklés közben nem képes félelemérzéseket mobilizálni. Ezért énekel az ember évezredek óta lefelé menet a pincébe. Nem azért, hogy elijessze az egereket.

másik öröme

szerda, május 29th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

A másik boldogságának akkor is lehet őszintén örülni, amikor az életben éppen nincs miért örülnöd és magad alatt vagy.

eskü

csütörtök, május 23rd, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Akárhogy is, de ez azért egy szép eskü:
Én N.N. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten, hogy N.N.-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el Őt, Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és Őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője leszek. Isten engem úgy segítsen
Ámen.

tenni akarás

hétfő, május 13th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„Minél több ember él, minél inkább fejlődik a társadalom, annál több a gond. A természet egyre gyorsabb pusztítása, a források kizsákmányolása, az emberi lélek nyughatatlansága és szétesése mind abból ered, hogy az ember valamit tenni akart. A fejlődésnek nincs eredendő oka, és tenni sem kellett semmit. Elérkeztünk arra a pontra, hogy olyan mozgalmat kell indítanunk, amelynek célja az, hogy ne tegyünk semmit.”
(Fukuoka Maszanobu)

József Attila – Gyermekké tettél

szombat, március 16th, 2013 | irodalom | Nincs hozzászólás

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.
Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.
Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom.
Ostoba vagyok – foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, – távozzon tőlem a félelem.
Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!
Anyám kivert – a küszöbön feküdtem –
magamba bujtam volna, nem lehet –
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.
Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

1838-as árvízről

szerda, március 13th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„Soha nem értem ennél borzasztóbb estét és éjjelt. Leírni az én tollam és talán senkinek is tolla sem képes. Az egészének minden egyes vonása olyan, mely már magában egy-egy rémítő képet alkotna: s százanként oly jelenetek, együtt és egymással vetélkedve, melyek közül csak egynek is látása életfogytáig megmaradó borzasztó emlék. A düledékek, házromok, jégtömegek, bútorok, gerendák s minden más akadályok közt csak alig s a legfeszültebb munkával lehetett a szűk utcákon haladni, honnan jött, hol volt s hová igyekezett az ember, mindenütt a roskadó épületek és fedelek lezuhanása fenyegette. Hol elől, hol hátmögül, hol oldalfelől omlott egy-egy épület össze. Csak ezeknek dörgő, ropogó, csörgő lármája nyomta el időről-időre a kétségbeesők hasító sikoltásait és segítségért már reked könyörgéseit. Tízfelé is akarván s kelletvén menni s csak egyfelé mehetni; százat is látni egyszerre veszélyben s annak egyszerre csak harmadán segíthetni s a többit a halál torkában hagyni; visszautasítani a már merülésig teli hajótól az atyát, a férjet, kinek gyermekei vagy felesége már benn vannak s ezeknek jajjait s zokogását hallani, oly valami, mit képzelni is borzasztó, de tapasztalni s százszorosan tapasztalni szívetrepesztő.”

(forrás: mandarchiv)

Scarborough Fair

vasárnap, február 17th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Az ismert brit ballada feldolgozása és egyben talán a legszebb előadása a King’s Singerstől.

Thándor Márk: Úton vagyok

hétfő, február 11th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Tétova réten álltam,
hasztalan fabrikáltam,
hallottam szárnyakat,
lappangó árnyakat.
Hideg volt és fáztam,
gondolataimtól áztam.

Egy napon megdöbbentem.
Falaimat ledöntöttem,
elindultam, visszanéztem,
útravalót kéregettem.

S most ezen úton sietek,
körülöttem tágas ligetek,
völgyek és hegyek,
utamon tovább megyek.

Tovább megyek, tovább megyek,
hogy ember legyek!

Elindultam rögös úton felfelé,
nem tudom mikor válok emberré.
El kell jutnom nekem még a hegyekig,
magos, magos, nagyon magos egekig.

fölkelés

hétfő, február 11th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Minden szeretet fölkelés. Minden falak és minden határok és minden végességek ellen. Szelíd, de leverhetetlen fölkelés.

Ancsel Éva

Weöres Sándor – Gyöngy az idő

vasárnap, február 10th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Gyöngy az idő
Vándoroljunk
Nincs szekerünk
Bandukoljunk

Lassú folyó
Ága mellett
Járjuk a nagy
Fűzfa berket

Este a láb
Gyönge fáradt
Lombok alatt
Nézünk ágyat

Szőcske bokán
Jő az álom
Száll a világ
Lepke szárnyon