zene
Mane nobiscum
péntek, augusztus 15th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás
||: Mane nobiscum Domine :||
Maradj velünk leszáll az éj,
Lángol a szívünk, csak szólj beszélj.
Maradj velünk leszáll az éj,
hitünknek fénye szent kenyér.
Üres bölcsőt ringat a hold fénye
péntek, augusztus 15th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás
Hétfő volt, mikor született
Én kivártam volna, de nem lehetett
Tudod, a számla nagy, a munka se vár
S jött a hír, hogy a fiam már jár
Aztán láttam, ahogy nevet és fut elém
Hogy ő pont olyan lesz, mint én
Majd ugyanolyan lesz, mint én
Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még
Neked hoztam, nézd, egy kis ajándék
Apa, pont ilyen lasztira vágyom rég
Gyere, taníts meg rá, hogyan dobjam el
Fiam, játszunk majd, de most mennem kell
Viszi lehajtott fejjel, egy könnycsepp se jön elő
Úgy dobom majd, mint ő
Mondja, olyan leszek pont, mint ő
Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még
Komoly gimibe jár, soha nem tanul
Mégis népszerű kölyök, nekem ez sem új
Apa büszke rád, de most beszélnünk kell
Csak mosolyog, aztán így felel
Tudod, énnekem most, apa, csak a kocsikulcs kell még
És ha megengeded, elmennék
Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Fiam, mikor jössz? Apa, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még
Tudom, jó sora van, messzi városban él
Hosszú út, mire ideér
A minap fel is hívtam, mikor láthatnám
Ha néha felénk nézne, bizony nem bánnám
Apa, túl sok a dolgom, s a fiam is vár
Ugye jól vagy, jó, hogy hívtál
Nagyon jó, hogy felhívtál
Még valamit mondanék, de letette már
S csak rohan, pont, mint én
A fiam, pont, mint én
Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Fiam, mikor jössz? Apa, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még
Hamlet: Finálé
péntek, augusztus 15th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás
Horatio:
Itt a szörnyű látvány, ne keresd tovább
De esküszöm, neked, én elmondom okát
Hallasz majd bűnről, durva erőszakról,
Ölésről, csodáról, egy összetört családról
Elmondom a tervet, mely mindezt okozta
És véresen hullott a főre, ki koholta
Fortinbras:
Sietve mondd el hát, miért e sok halál
De előtte hívd össze az ország minden urát
Enyém lesz a föld, mit a pám vesztett el
Jog szerint kapom meg, nem durva fegyverrel
Most itt egy nagy lélek testétől megválik
Nyugodj békében nemes, dán királyfi
Ha megéri nagy király vált volna belőle
De nyugalmat nem talált háborgó lelke
Hatalmas súly nyomta háborgó lelkét
Megszakadt alatta, nem bírta terhét
Mindenki:
Ha megéri nagy király vált volna belőle
De nyugalmat nem talált háborgó lelke
Hatalmas súly nyomta háborgó lelkét
Megszakadt alatta, nem bírta terhét
Ha megéri nagy király vált volna belőle
De nyugalmat nem talált háborgó lelke
Hatalmas súly nyomta háborgó lelkét
Megszakadt alatta, nem bírta terhét
Ha megéri nagy király vált volna belőle
De nyugalmat nem talált háborgó lelke
Hatalmas súly nyomta háborgó lelkét
Megszakadt alatta, nem bírta terhét.
Hamlet: Ne törődj a külső világgal
péntek, augusztus 15th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás
Hamlet: Üdvözöllek szép leányzó
Szívem örvend, hogy látlak téged
Boldogságomhoz hiányzol
Általad lesz életemnek fénye
Mit vétettem én ellened
Miért fordulsz most így félre
Mit tettem én rosszat neked
Csókjaid mért vonod el tőlem
Ophelia: Uram, most kérem, ne zavarjon
Sürgős dolog, mit meg kell tennem
Utamba kérem, hogy ne álljon
Engedjen már, most el kell mennem
Mért tetted ezt apám velem
Hamlet: Mintha a szívemet tépték ki volna
Hisz érzem jól, igazán szeret
Előttem már így nincsen holnap
Kérésed miatt így két ember
Szeretlek téged, te gyönyörű hölgy
Egymás miatt egyre csak szenved
Életem kincse vagy, te szépséges gyöngy
Ophelia: Apám kérte soha többet
Én már veled ne találkozzak
Hisz király leszel, így feleséget
Népedért neked érdekből hoznak
Hamlet: A trónról én érted lemondok
Nekem már így a hatalom oly nagy gond
Csak veled éljek boldogságban
Gyere kedves legyél a társam
Együtt: Ne törődj most a külső világgal
Zárj ki mindent egy erős zárral
Ölelj és csókolj, így szeress
Mert életem veled lesz csak teljes
Hamlet: Mondd miért kell?
péntek, augusztus 15th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás
Hamlet:
Mondd mért kell, hogy mindezt végig nézzem
Mondd mért kell úgy gyűlölnöm a vérem
Mondd mért kell, hogy tagadjam mit érzek
Mért olyan nagy bűn, hogy kívánom a véget
Mondd mért van, hogy anyám megtagadta
Mondd mért van, hogy apámat gyalázza
Mondd mért van, hogy egy barom ült a trónra
S anyám ágyában ily hamar felváltja
Hisz így itt vendég lettem én
Kit csak érdekből tartanak még
Ha már nem szeretne a nép
Elküldtek volna rég
Az, ki szívéből szeretett
Nem felejti sohasem el
Másért nem tagadja azt meg
Amit esküvel fogad meg
Úgy kérlek nézz le rám
Itt állok s várok rád
Szívem majd megszakad
Így látnom asszonyod
S nem tudom mit tegyek
Segíts hát énnekem
Úgy kérlek szólj hozzám
Hogy érjelek el apám
Nyomorult életem
Méltó hozzád nem lehet
Ophelia: Mondd mért kell, hogy mindezt végig nézzem
Mondd mért kell úgy szeretnem téged
Mondd mért kell, hogy tagadjam mit érzek
Mért nem lehetek én a te hű feleséged
Lassan elsodor tőlem az ár
H: Segíts nekem!
O: Én itt várok s te messze jársz
H: Légy mindenem
O: Az élet fájna már nélküled
Kérlek maradj itt velem
Mint egy méh, ha virágra száll
Éppúgy érsz most te is hozzám
Érzem szívem téged kíván
Hozzád örök szál fűz már
Együtt: Mint egy méh, ha virágra száll
Éppúgy érsz most te is hozzám
Érzem szívem téged kíván
Hozzád örök szál fűz már.
Árny és fény
péntek, augusztus 15th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás
Árny és fény között az út
Tán a végtelenbe fut…
Egy életet egy életért,
És mindent, mindent az Istenért.
Dal, mondjad el,
Mi a szívem mélyén pihen!
Hatalmas a nagyvilág,
Benne titkon voltál jelen.
Nézd, életem
Tiéd már szüntelen.
Ha öröm ér,
Vagy néha fáj,
Hát fogd a két kezem!
Csendesen
péntek, augusztus 15th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás
Nincsen más vágyam,
csak csendesen szeretni még.
Dicsőség, pénz, hírnév,
az egyhez mérve mennyit ér?
Futottam én eleget,
leülnék ma már.
És mi a távolban lebegett,
egy karnyújtásra vár.
Tövis nélkül rózsa
kertben ritka kép,
de illatával boldogítja
a jó kertész szívét.
Dalom szélnek szárnyán
szívem csend szavát
néma hangon eldalolja,
nem is mer határt.
Ki hallja meg?
Csak Ő, kit átölelt a dal,
mert vágya él; mint nagy folyó,
szeretni úgy akar.
Nincsen más vágyam,
csak csendesen szeretni még,
s a felhőkön túl egyszer
nevetni örökké.
Nyolc
péntek, augusztus 15th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás
Boldogok, kik szegények lélekben,
Boldogok, mert övék lesz a menny.
Ne gyűjts itt a földön kincseket!
Ahol a kincsed, ott megleled szívedet.
Boldogok, akik sírnak,
Boldogok: nekik vigaszt nyújtanak.
Lehet szívükben könny és fájdalom,
De a bánatért övék a jutalom.
Boldogok a szelíd szívűek,
Távol áll tőlük minden gyűlölet.
Örökségük a föld lesz majd,
Őket várja az égi ország.
Boldogok, akik éhezve-szomjazva
Kutatják, merre az igazság.
Boldogok, mert elmúlik éhségük,
Távol jár tőlük a szomjúság.
Boldogok, kiket az irgalom vezérel,
Lelkükig durva keménység nem ér el.
Eljön majd az a döntő perc, a nap:
Irgalomból az életük megmarad.
Boldogok a szívükben tiszták.
Boldogok, mert az Istent meglátják.
Életük csupa ujjongás,
Tiszta szívüknek nem kell semmi más!
Boldogok a békeszerzők,
Háborút, jajt foglyul ejtők.
Igazán ők Isten fiai.
A béke szívükben: igazság és jóság.
Boldogok, akiket üldöznek, szánnak,
Mert jól tudják, hol van az igazság.
Boldogok, ha hűségben járnak,
A mennyek országát bírhatják.
Boldog vagy, ha gyaláznak értem,
Ha miattam csak mocsok az érdem:
Szenny és gyűlölet, hazugság…
Örülj hát, mert jutalmad a mennyben!
Vigadozz, vigadozzon szíved!
Boldog vagy, mert elnyered a mennyet!
Isten arca a boldogság,
Jelenlétében felolvad a lelked!
Az én babámnak…
péntek, augusztus 15th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás
Szép szivárvány koszorúzza az eget,
Nem engedik, hogy téged szeresselek.
Vagy engedik, vagy örökre eltiltják,
A síromat már előre megássák.
Halálmadár szállott a ház falára,
Meghal innen valaki nem sokára.
Én halok meg, mert megöl a szerelem,
Babám nélkül gyászos az én életem.
Akkor van az én babámnak jókedve,
Mikor teli pohár van a kezébe.
A kezében teli borral a pohár,
Háta mögött három cigány muzsikál.
Tele kancsó, jobb kezével köszönti,
Bal karjával szeretőjét öleli.
Engem ölel, másnak kacag a szája,
Jaj, de hamis minden fölgondolása.
Zavaros a Nyárád vize, nem tiszta,
Rávezetem fakó lovam, nem issza.
Hogy is inná, mikor olyan zavaros,
Nem vagyok én a babámban bizonyos.
De a Nyárád vize sem örökké zavaros,
Leszek én még a babámban bizonyos.
Szerelem, szerelem
péntek, augusztus 15th, 2008 | zene | Nincs hozzászólás
Szerelem szerelem
átkozott gyötrelem
mért nem virágoztál
minden fa tetejen
Minden fa tetején
diófa levelén
hogy szakisztott volna
minden leány s legény
Mer én is szakisztottam
s el is szalasztottam
én is szakisztottam
s el is szalasztottam
Ejde még szakisztanék
ha jóra találnék
ha jóra ha szépre
régi szeretőmre
S a régi szeretőmér
mit nem cselekednék
tengerből a vizet
kanállal lemerném
S a tenger fenekéről
apró gyöngyöt szednék
s a régi szeretőmnek
gyöngykoszorút kötnék
Search
Címkék
Kategóriák
Archívum
- 2020. augusztus
- 2017. december
- 2017. augusztus
- 2016. november
- 2014. január
- 2013. november
- 2013. augusztus
- 2013. június
- 2013. május
- 2013. március
- 2013. február
- 2013. január
- 2012. december
- 2012. november
- 2012. október
- 2012. szeptember
- 2012. augusztus
- 2012. július
- 2012. június
- 2012. május
- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. január
- 2010. december
- 2010. november
- 2010. október
- 2010. szeptember
- 2010. augusztus
- 2010. július
- 2010. június
- 2010. május
- 2010. április
- 2010. március
- 2010. január
- 2009. december
- 2009. november
- 2009. október
- 2009. szeptember
- 2009. augusztus
- 2009. július
- 2009. június
- 2009. április
- 2009. március
- 2009. február
- 2009. január
- 2008. december
- 2008. november
- 2008. október
- 2008. szeptember
- 2008. augusztus
- 2007. december