karesz játszótere

mekegve szeretett

péntek, augusztus 15th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Kedves emberek! Szeretett felek s egészek!

E mese melyet elregélek, velem esett meg. Egy kellemes este szeretett kedves kezek kezemben, kedvem elregélését eképpen kezdem:
– Lehet-e? Szeretetem elébed letehetem? Lehet kell ezt ezerszer s egyszer neked elrebegnem, de megteszem nekem nem kellemetlen. Megteszem mert szeretem ezt tennem.
– Ej te gyermeteg egyed. Szereteted nekem kell. Menten beleremegek mert e szeretet éltet. Ezért legyen kedves szereteted életem szerves eleme. De este lett, ezért fekhelyed felett szemed legyen meredek. Meredek szemedre szent kezek helyezzenek kedves képeket.
Ezzel lett életem kerek. Kell-e még keresetlen kerge elemeket mekegnem? Nem.

„\@_ régen

péntek, augusztus 15th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Egyszer úgy hozta a jósorom, hogy eljutottam az általam csak csigafesztiválként emlegetett művészetek völgyébe.
A nap már bőven túlvolt a delelőn amikor felhők kezdtek gyülekezni. Nem kell nagy parasztnak lenni (a szó jó értelmében) ahhoz, hogy a tapasztalatlan fehérember tudja itt biza szem nem marad szárazon. Aki tudott behúzódott ahova tudott, de voltak kiket cseppet sem zavart az égi áldás bősége, tették tovább amit eddig és örültek a nyári nap adományának. Jómagam az egyik híd tövében egy hatalmas fa alatt találtam menedéket és vártam, hogy alábbhagyjon a zivatar. Körülöttem a patak csobogott, előttem a völgy egyik dobja magasodott, mutatva meg magát és szép zöld hasát.
Szeretem az esőt és azt ahogy megtisztítja a levegőt. Ahogy éppen a helyzet egyszerűségében és szépségében gyönyörködtem, rajzolódott ki előttem a lefele menő nap sugaraitól az esőcseppekből előcsalt szivárvány. S akkor hogy a megrendezhetetlen hatás még szebb legyen, kezdett el egy csodaszép dallam a fülembe mászni: Annachie Gordon dala

Annachie Gordon dalát játszotta valami valahol.
Soha szebbet azelőtt és azután. Megörökíthetetlen mégis örök élmény. Az a nyár más volt mint a többi. Meseszerű, felejthetetlen és csodaszép dolgok váltották egymást. Szinte már azt kívánta az ember, hogy bár soha ne ébrende fel. A nyárnak is vége lett, a csoda is odébbállt. De amíg volt szép volt.

Tags: érzések, magam

Petőfi Sándor – Szeptember végén

péntek, augusztus 15th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet…
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hívedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

(Koltó, 1847. szeptember.)

Tags: hangzóvers

Reményik Sándor – Templomok

péntek, augusztus 15th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Szent Anna tavi kápolna

Én csak kis fatornyú templom vagyok,
Nem csúcsíves dóm, égbeszökkenő,
A szellemóriások fénye rámragyog,
De szikra szunnyad bennem is: Erő.

S bár irígykedve holtig bámulom
A dómok súlyos, drága titkait,
Az én szívem is álmok temploma
És Isten minden templomban lakik.

Tags: hit, Reményik Sándor

Reményik Sándor – Ne ítélj

péntek, augusztus 15th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

Tags: hit, Reményik Sándor

The Irish Coffee utolsó koncertje

hétfő, augusztus 11th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

a
The Irish Coffee
bemutatja

UTOLSÓ KONCERTJÉT

„I fear we shall be spoiled if that we longer stay”
/a Spanish general/

2008. augusztus 31. 20h

Törökfürdő
(Budapest, Frankel Leó út 48.)

A koncert a Halastó (www.halasto.com) nyári programsorozata keretében valósul meg, a csodálatos és romos-elhagyatott Törökfürdőben, a Margit-híd budai hídfőjénél.
Hogy legyen innivaló, zsíroskenyér, mobilvécé, áram és miegymás, arra kérünk, hozz magaddal mondjuk ötszáz forintot, adomány gyanánt.

http://www.irishcoffee.hu

Sajnálom, mert igazán szép zenét játszottak. Én biztos ott leszek!

Tags: programajánló

Tóth Sándor: Piéta

hétfő, augusztus 11th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Csillag-mécses világánál jöttem hozzád, Mária,
Fáradt fejem lehajtani, vígasztalás Asszonya.
Hó-magányban át az erdőn Hold-ív vándora kísért,
Szél a bükkösök sorával zsoltárhangokat cserélt.

Fölemelem tekintetem, keresem a fényedet,
amely könnyít éjszakámon, s forrásodhoz elvezet.
Szomjazó virágok arca mitől mindig felderül,
Virág-ember árvasága szeretetté fényesül.

Keresem a virágaid, száraz kórót tép a szél,
nyári vizek tükre-fodrán jeget kopácsol a tél.
Dermed idebenn is, látod, lelkem ékes hajlama,
oldozd sugaras kezeddel, Napbaöltözött Anya.

És a szavak tőre-élét tompítsd, országunk szívét
önfiától át ne döfje. Gyűlöletnek késhegyét
távoztasd e néptől messze, már eleget szenvedett,
megalázva idegentől rótta csak az éveket

Melyek most már mély kongással jelzik, utunk hol vezet:
barbár-vörös egek alól, s keresünk reményeket.
Még magányos erdeinkben zarándoklunk éjszaka
Ám az úton elénk sietsz, reménységünk Csillaga

Kitárod kék köpönyeged, hová bízón térhetünk,
miként elődeink hitték. Összetéve két kezünk
Közbenjáró szavad által Szent Fiad, ki ránk tekint
Megbocsátja vétkeinket, s megenyhíti mind a kínt

Megnyitja a benső forrást, hitet támaszt, lelkeket,
És a sívó gonoszságban megőrzi az életet.

Tags: hangzóvers, hit, Sinkovits Imre

Szabó Lőrinc: Esik a hó

hétfő, augusztus 11th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Szárnya van, de nem madár,
repülõgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót:
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tõle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre.
Fehér már a város tõle:
fehér már az utca,
fehér már a puszta,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol, de sehol
nincs más fekete,
csak a Bodri kutyának
az orra hegye
és reggel az utca, a puszta, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

Tags: hangzóvers, irodalom