Juhász Gyula: Mindig
hétfő, augusztus 11th, 2008 | irodalom
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek,
Mindig csillaghonvágy égett szívemben,
Mindig hűtlen voltam, mindig beteg,
Mindig kellettek eléretlen rózsák,
Örök talányok, édes szomorúság.
Mindig nevettek, akiket szerettem,
Mindig nevettem, aki szeretett,
Mindig csak vágytam és sohase mertem,
Mindig csak vártam én az életet,
Az élet elment, én is tovább mentem,
Mindig daloltam és mindig feledtem.
No comments yet.
Leave a comment
Search
Címkék
angolozunk
asztalos
Babits Mihály
Barsi Balázs
Berecz András
család
derű
Dsida Jenő
ember
eucharist
főzőcske
Hamvas Béla
hangzóvers
hit
humoros
idézetek
irodalom
Juhász Gyula
kalotaszeg
komolyzene
Korzenszky Richárd
Kosztolányi Dezső
képmás
Lackfi János
magam
mese
misztrál
néptánc
népzene
népérzés
Pilinszky János
presser gábor
programajánló
Reményik Sándor
Romhányi József
Schäffer Erzsébet
Sebestyén Márta
szerelem
táncház
világzene
Wass Albert
weöres sándor
zene
érzések
ír zene
Kategóriák
Archívum
- 2020. augusztus
- 2017. december
- 2017. augusztus
- 2016. november
- 2014. január
- 2013. november
- 2013. augusztus
- 2013. június
- 2013. május
- 2013. március
- 2013. február
- 2013. január
- 2012. december
- 2012. november
- 2012. október
- 2012. szeptember
- 2012. augusztus
- 2012. július
- 2012. június
- 2012. május
- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. január
- 2010. december
- 2010. november
- 2010. október
- 2010. szeptember
- 2010. augusztus
- 2010. július
- 2010. június
- 2010. május
- 2010. április
- 2010. március
- 2010. január
- 2009. december
- 2009. november
- 2009. október
- 2009. szeptember
- 2009. augusztus
- 2009. július
- 2009. június
- 2009. április
- 2009. március
- 2009. február
- 2009. január
- 2008. december
- 2008. november
- 2008. október
- 2008. szeptember
- 2008. augusztus
- 2007. december