advent belső csendje

kedd, december 2nd, 2008 | Besorolás nélkül

„Hallgatom, mit szól hozzám az Úristen + mert békességet szól az ő népének.” (84. zsoltár)

Egy ideje már az advent valahogy egyszerűen kicsúszik a kezeim közül. Nekem is. Sajnos. A várakozásról kéne szólnia, arról, hogy az ember belül és kívül elcsöndesül, felkészíti magát arra ami Szenteste a világra érkezik. Hogy képes legyen a csodát felfognia és átélnie. Korábban ment. Akkor többnyire sikerült a rohanó, kereskedő, csillogó-villogó karácsonyt kizárni és arra figyelni ami belül van és várakozni. Karácsonykor látszik meg az hogy mennyire sikerült elcsöndesedni. A karácsony olyan lesz mint a készülődésünk. Nálunk otthon a karácsony soha nem arról a csodáról szólt ami érkezik. Mindig a rohanásról, az idegeskedésről, a legyünk már kész időre mindennel. Tavaly kaptam Lencsitől egy írást. Bocsi, könyv azóta is nálam van, 🙂 vissza kéne már adni… Akárhányszor belegondolok abba hogy karácsony, és hogy milyennek kéne lennie egy karácsonynak, mindig annak az írásnak az utolsó mondata, a lényeg jut eszembe: „Csak nincs meg az a szeretet, csak a szeretetlenség. Miért van ez így?” Évről évre tapasztalom magam körül, hogy nem lehet egy csapásra szeretetet varázsolni magunk körül és nem lehet parancsra szeretni. Nem megy. Ha az azt megelőző időben nem készítjük magunkat a karácsonyra és arra ami valójában a karácsony, akkor maga a karácsony is olyan lesz. Amilyen az agyjon Isten olyan a fogadj Isten. Ha megnézzük mit teszünk manapság? Rohanunk ide, rohanunk oda, jaj még a lista nem teljes, még nincs meg minden. Aztán eljön a karácsony és beesünk mint váratlan vendég ebédidőben. „A húsvét a lélek csendje, az advent a szájé.” Legyen így, s próbáljunk kevesebbet zajongani kifele és többet figyelni arra ami ott belül van. Felkészítve magunkat az eljövendőre. „Harmatozzatok egek onnan felülről, és a felhők essék az Igazat. Nyíljék meg a föld, és teremje az üdvözítőt.” (Iz 45,8)

karesz játszótere

közeli dolgokról