magam

aggódás

szerda, augusztus 20th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Jó érzés, ha a barátaid azt szeretnék, hogy Neked jó legyen.

Tags:

halál

péntek, augusztus 15th, 2008 | hit | Nincs hozzászólás

Az emberek születnek élnek és meghalnak. Utóbbit néha értelmetlenül. Vagy csak nem látjuk a szőttest a színéről. Úgy kéne hogy ne csak a visszáját lássuk…

a “sok” margójára: …és van aki hazamegy pedig nem kéne.

Tags:

sok

péntek, augusztus 15th, 2008 | hit | Nincs hozzászólás

Haza mennék már. De nagyon.

Tags:

ráeszmélés

péntek, augusztus 15th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Imádom a zongorát

Tags:

“\@_ régen

péntek, augusztus 15th, 2008 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Egyszer úgy hozta a jósorom, hogy eljutottam az általam csak csigafesztiválként emlegetett művészetek völgyébe.
A nap már bőven túlvolt a delelőn amikor felhők kezdtek gyülekezni. Nem kell nagy parasztnak lenni (a szó jó értelmében) ahhoz, hogy a tapasztalatlan fehérember tudja itt biza szem nem marad szárazon. Aki tudott behúzódott ahova tudott, de voltak kiket cseppet sem zavart az égi áldás bősége, tették tovább amit eddig és örültek a nyári nap adományának. Jómagam az egyik híd tövében egy hatalmas fa alatt találtam menedéket és vártam, hogy alábbhagyjon a zivatar. Körülöttem a patak csobogott, előttem a völgy egyik dobja magasodott, mutatva meg magát és szép zöld hasát.
Szeretem az esőt és azt ahogy megtisztítja a levegőt. Ahogy éppen a helyzet egyszerűségében és szépségében gyönyörködtem, rajzolódott ki előttem a lefele menő nap sugaraitól az esőcseppekből előcsalt szivárvány. S akkor hogy a megrendezhetetlen hatás még szebb legyen, kezdett el egy csodaszép dallam a fülembe mászni: Annachie Gordon dala

Annachie Gordon dalát játszotta valami valahol.
Soha szebbet azelőtt és azután. Megörökíthetetlen mégis örök élmény. Az a nyár más volt mint a többi. Meseszerű, felejthetetlen és csodaszép dolgok váltották egymást. Szinte már azt kívánta az ember, hogy bár soha ne ébrende fel. A nyárnak is vége lett, a csoda is odébbállt. De amíg volt szép volt.

Tags: ,

Juhász Gyula: Mindig

hétfő, augusztus 11th, 2008 | irodalom | Nincs hozzászólás

Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek,
Mindig csillaghonvágy égett szívemben,
Mindig hűtlen voltam, mindig beteg,
Mindig kellettek eléretlen rózsák,
Örök talányok, édes szomorúság.

Mindig nevettek, akiket szerettem,
Mindig nevettem, aki szeretett,
Mindig csak vágytam és sohase mertem,
Mindig csak vártam én az életet,
Az élet elment, én is tovább mentem,
Mindig daloltam és mindig feledtem.

Tags: , ,

Search

Olavasom