Szívemnek

péntek, december 8th, 2017 | irodalom

Édes szívem
jobbik lelkem,
szebbik életem!
sok időmet
miért kell tőled
távol töltenem?

Távol tőled
erdőt, rétet
hívok neveden…
mostan mégis
még az ég is
olyan idegen.

Ha itt volnál
rám-hajolnál
(vagy már nem lehet?)
Ákombákot
bolondságot
mesélnék neked.

Rám-hajolnál,
kegyes volnál
s nem mint tapsi, vad…
simogatnám
számlálgatnám
arany-hajadat.

Azután csak
átkapnálak,
csókolnám a szád –
megijednél,
megremegnél,
mint szélben a nád –

Tags: ,

No comments yet.

Leave a comment

 

Search

Olavasom