misztrál

Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal

csütörtök, április 22nd, 2010 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Azt hittem már megemlékeztem itt erről a gyönyörű Dsida versről, de úgy tűnik még nem. Kötelező mellé a Misztrál előadása (lehetőleg a Jubileumi cd-ről)!

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, –
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:

úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.

Tags: , ,

Mécsesszemű remény

vasárnap, augusztus 23rd, 2009 | zene | Nincs hozzászólás

A Misztrált azért (is) szeretem mert mindig felfedezek valami szépet. Most ezt:

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Fellegfúró fecskék
fulladnak a porba.
Vizes, vén bölcsesség
lángunkat kioltja.

Kibelezett béke
nyög, mint beteg állat,
megtiport testére
hideg havak szállnak.

Földszín-szürke hadak
jajtalpú csizmája
tapossa a havat
simára, simára.

Sűrű, sima, kemény
a fagy, szinte éget.
Mécsesszemű remény
őrzi a sötétet.

Tags: ,

Misztrál: Két szál pünkösdrózsa

szerda, augusztus 5th, 2009 | zene | Nincs hozzászólás

Két szál pünkösdrózsa
Kihajlott az útra
El akar hervadni
Nincs ki leszakítsa

Nem ám az a rózsa
Ki a kertben nyílik
Hanem az a rózsa
Ki egymást szereti

Nem szeretlek másért
Két piros orcádért
Szemed járásáért
Szád mosolygásáért

Mi vagyunk a rózsák,
mi szeretjük egymást,
Szép piros hajnalban
megöleljük egymást

ZD YouTube FLV Player

Tags:

egy úton

hétfő, január 5th, 2009 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

kek1

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Indulj el egy úton
Én is egy másikon
Hol egy mást találjunk
Egymáshoz se szóljunk

Aki minket meglát
Mit fog az mondani
Azt fogja gondolni
Hogy idegenek vagyunk.

Idegenek vagyunk
Szeretetet tartunk
Ahol össze gyűlünk
Ketten szeretkezünk

Az bajom van véled
Sír a szívem érted
Sír a szívem érted
Majd meghalok érted.

Tags: , ,

Thándor Márk: Advent

szombat, december 20th, 2008 | irodalom | Nincs hozzászólás

Illópárlat a tálban,
Mécs az asztalon,
Havas utak fölött
Száll a fény,
Angyalszárnyakon.

Hirdeti a létét,
Mutatja az utat,
Emberi múltammal
Szemem,
Csillagot kutat.

Kinyitom kapumat,
Had menjen, mi
Nyugalmat itt nem lel,
Betér a jászol s
Egy szellő reám lehel.

Nincsen földi kincsem,
Erényem kevés,
Mindenem, mim lehet,
Leteszem e jászol elé.
Még gőzölög a tál,
Ég a mécs,
Köszönt ez Adventi éj:
Fénnyel telt téli sötét.

(forrás: a Misztrál weboldala)

Tags:

Dsida Jenő: Robinson

vasárnap, december 7th, 2008 | irodalom | Nincs hozzászólás

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Robinson áll a tenger partján.
Háta mögött a zord sziget,
zúgó erdő, kúszó liánok –
és nézi, nézi a vizet.

Szemén rezeg a Magány könnye,
de arca sötét és konok:
hiszen csak tegnap rémítették
a fölfedezett lábnyomok.

Önnönlelkének papagája,
lenyűgözött bús szelleme
“Szegény Robinson”-t rikácsol rá,
s minden iszonyattal tele.

Rémekkel ijesztik az éjek,
a sziget lábujjhegyre áll,
feléje hajlik, fojtogatja:
Ezerszer jobb tán a halál!

És áll, csak áll a tenger partján,
háta mögött a zord sziget,
kúszó liánok, sötét erdő, –
és kémleli a nagy vizet.

A kék habok közt felmorajlik
valami zsongó halk remény,
s a Magány foglya térdre hull
a tenger sivár fövenyén.

A láthatatlan messzeségben,
melyet már annyi álma rótt,
megérez és körülcirógat
egy eljövendő kis hajót.

Szatmárhegy, 1926. július hó

Tags: , ,

Search

Olavasom