1838-as árvízről

szerda, március 13th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„Soha nem értem ennél borzasztóbb estét és éjjelt. Leírni az én tollam és talán senkinek is tolla sem képes. Az egészének minden egyes vonása olyan, mely már magában egy-egy rémítő képet alkotna: s százanként oly jelenetek, együtt és egymással vetélkedve, melyek közül csak egynek is látása életfogytáig megmaradó borzasztó emlék. A düledékek, házromok, jégtömegek, bútorok, gerendák s minden más akadályok közt csak alig s a legfeszültebb munkával lehetett a szűk utcákon haladni, honnan jött, hol volt s hová igyekezett az ember, mindenütt a roskadó épületek és fedelek lezuhanása fenyegette. Hol elől, hol hátmögül, hol oldalfelől omlott egy-egy épület össze. Csak ezeknek dörgő, ropogó, csörgő lármája nyomta el időről-időre a kétségbeesők hasító sikoltásait és segítségért már reked könyörgéseit. Tízfelé is akarván s kelletvén menni s csak egyfelé mehetni; százat is látni egyszerre veszélyben s annak egyszerre csak harmadán segíthetni s a többit a halál torkában hagyni; visszautasítani a már merülésig teli hajótól az atyát, a férjet, kinek gyermekei vagy felesége már benn vannak s ezeknek jajjait s zokogását hallani, oly valami, mit képzelni is borzasztó, de tapasztalni s százszorosan tapasztalni szívetrepesztő.”

(forrás: mandarchiv)

Scarborough Fair

vasárnap, február 17th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Az ismert brit ballada feldolgozása és egyben talán a legszebb előadása a King’s Singerstől.

Thándor Márk: Úton vagyok

hétfő, február 11th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Tétova réten álltam,
hasztalan fabrikáltam,
hallottam szárnyakat,
lappangó árnyakat.
Hideg volt és fáztam,
gondolataimtól áztam.

Egy napon megdöbbentem.
Falaimat ledöntöttem,
elindultam, visszanéztem,
útravalót kéregettem.

S most ezen úton sietek,
körülöttem tágas ligetek,
völgyek és hegyek,
utamon tovább megyek.

Tovább megyek, tovább megyek,
hogy ember legyek!

Elindultam rögös úton felfelé,
nem tudom mikor válok emberré.
El kell jutnom nekem még a hegyekig,
magos, magos, nagyon magos egekig.

fölkelés

hétfő, február 11th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Minden szeretet fölkelés. Minden falak és minden határok és minden végességek ellen. Szelíd, de leverhetetlen fölkelés.

Ancsel Éva

Weöres Sándor – Gyöngy az idő

vasárnap, február 10th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Gyöngy az idő
Vándoroljunk
Nincs szekerünk
Bandukoljunk

Lassú folyó
Ága mellett
Járjuk a nagy
Fűzfa berket

Este a láb
Gyönge fáradt
Lombok alatt
Nézünk ágyat

Szőcske bokán
Jő az álom
Száll a világ
Lepke szárnyon

Josh Turner – Another try

vasárnap, február 3rd, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Josh Turner néha bedörmögi magát az ember fülibe.

All the things I felt and never shared.
All the times she was lonely with me there.
Tears I wouldn’t let fall from my eyes,
and how I let her go without a fight.

The reasons I’m alone I know by heart,
but I don’t wanna spend forever in the dark.
I swear next time I’ll hang on for dear life.
If love ever gives me another try.

Theres no changin things that we regret,
the best that we can hope for is one more chance.
If the hands of time could just move in reverse,
I wouldn’t make the same mistake again with her

The reasons I’m alone I know by heart,
but I don’t wanna spend forever in the dark.
I swear next time I’ll hang on for dear life.
If love ever gives me another try.

The reasons I’m alone I know by heart,
but I don’t wanna spend forever in the dark.
I swear next time I’ll hang on for dear life.
If love ever gives me another try.

Oh if love ever gives me another try

200

kedd, január 29th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Wallpaper-pride-and-prejudice-1995-32121770-1280-720

Petőfi Sándor: A hegyek közt

péntek, január 25th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Ott alant, alant, a mélyben,
A kék messzeség ködében,
Ott a város… csak ugy rémlik,
Mint a múlt, amelyet félig
Átadott immár a lélek
A felejtés éjjelének.
Kinn vagyok a természetben,
Fönn magasra nőtt hegyekben;
Magas e hely, itt pihen meg
Koronként a vándor felleg,
S ha itt volnék éjjelenként,
Csillagokkal beszélgetnék.
Lenn a völgyben, lenn a mélyben,
A kék messzeség ködében,
A város távol zajában
Hagytam gondod, hazám s házam!
Ott lenn hagytam minden gondot,
Mely szívem fölött borongott,
Melynek sötét árnyékában
Mint rideg kőszikla álltam.
Ne bántsatok, ne bántsatok,
Ha egy rövid napot lopok
A magam mulatságának,
Hisz eleget élek másnak!…
Minden lenn maradt, ami bánt,
Nem hoztam föl magammal mást,
Csak ami boldogságot ad,
Kedvesemet és lantomat.
Kedvesem, ki egy személyben
Asszony s gyermek, örömében
Jön és megyen, pillangót űz,
Virágot szed, koszorút fűz,
Majd eltűnik, majd előjön;
Ugy lebeg a hegytetőkön,
Mint egy álom tüneménye,
Mint e rengeteg tündére.
Én merengve, oh természet,
Örök szépségidre nézek,
S szemeimnek bámultában
Néma, de szent imádság van.
Mint felém repeső szivek,
Rezgenek a falevelek,
S ábrándos suttogásukban
Mennyi kedves, szép titok van!
Fáktól vagyok körülvéve,
S mint édes fia fejére
Áldó keze az atyának,
Ugy hajolnak rám az ágak.
Istenem, de boldog vagyok!
Majd, hogy sírva nem fakadok.

Zugliget, 1848. szeptember 8.

a férfi röptet

kedd, január 22nd, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„A férfi röpteti a nőt…. Hát a nő nem magában röpköd. A férfi csinálja a csodát, az örömöt, a kéjt, a verset belőle, a férfi rajong a nőért, ez a rajongás emeli….”

Schäffer Erzsébet – Ómama és a főpincérek

halál

vasárnap, január 20th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

…életünk túlnyomó részében el tudjuk felejteni, hogy egyszer meghalunk; lassanként a halált éppúgy félre fogjuk tolni a tudatból, mint ahogy már félretoltuk Isten létezését. Ez a civilizáció.

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Search

Olavasom