Archive for január, 2013

200

kedd, január 29th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Wallpaper-pride-and-prejudice-1995-32121770-1280-720

Petőfi Sándor: A hegyek közt

péntek, január 25th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Ott alant, alant, a mélyben,
A kék messzeség ködében,
Ott a város… csak ugy rémlik,
Mint a múlt, amelyet félig
Átadott immár a lélek
A felejtés éjjelének.
Kinn vagyok a természetben,
Fönn magasra nőtt hegyekben;
Magas e hely, itt pihen meg
Koronként a vándor felleg,
S ha itt volnék éjjelenként,
Csillagokkal beszélgetnék.
Lenn a völgyben, lenn a mélyben,
A kék messzeség ködében,
A város távol zajában
Hagytam gondod, hazám s házam!
Ott lenn hagytam minden gondot,
Mely szívem fölött borongott,
Melynek sötét árnyékában
Mint rideg kőszikla álltam.
Ne bántsatok, ne bántsatok,
Ha egy rövid napot lopok
A magam mulatságának,
Hisz eleget élek másnak!…
Minden lenn maradt, ami bánt,
Nem hoztam föl magammal mást,
Csak ami boldogságot ad,
Kedvesemet és lantomat.
Kedvesem, ki egy személyben
Asszony s gyermek, örömében
Jön és megyen, pillangót űz,
Virágot szed, koszorút fűz,
Majd eltűnik, majd előjön;
Ugy lebeg a hegytetőkön,
Mint egy álom tüneménye,
Mint e rengeteg tündére.
Én merengve, oh természet,
Örök szépségidre nézek,
S szemeimnek bámultában
Néma, de szent imádság van.
Mint felém repeső szivek,
Rezgenek a falevelek,
S ábrándos suttogásukban
Mennyi kedves, szép titok van!
Fáktól vagyok körülvéve,
S mint édes fia fejére
Áldó keze az atyának,
Ugy hajolnak rám az ágak.
Istenem, de boldog vagyok!
Majd, hogy sírva nem fakadok.

Zugliget, 1848. szeptember 8.

a férfi röptet

kedd, január 22nd, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„A férfi röpteti a nőt…. Hát a nő nem magában röpköd. A férfi csinálja a csodát, az örömöt, a kéjt, a verset belőle, a férfi rajong a nőért, ez a rajongás emeli….”

Schäffer Erzsébet – Ómama és a főpincérek

halál

vasárnap, január 20th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

…életünk túlnyomó részében el tudjuk felejteni, hogy egyszer meghalunk; lassanként a halált éppúgy félre fogjuk tolni a tudatból, mint ahogy már félretoltuk Isten létezését. Ez a civilizáció.

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Weöres Sándor: Gyönge ágam

szombat, január 19th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Oly nagy a Kaláka zenei munkássága, hogy az ilyen kincsekre rájuk kell találni. Lassan megy ez is.

Gyönge ágam, édes párom,
már enyémnek tudtalak –
távolodsz mint könnyü álom –
minek is bántottalak?
Minden napom tél borúja,
minden éjem új halál.
Csak a hideg kályha zúgja:
édes párom mit csinál?

Szivedet kis mécsnek véltem,
mely egy légynek is örül –
most érzem csak, vaksötétben,
hogy lángerdő vett körül.
Fázom, nincs egy langy lehellet,
minden puszta, pőre, holt.
Most hogy elfogy a szerelmed,
most tudom csak: mennyi volt.

Te megbántott kedves lélek,
jó hogy nem vagy gyermekem,
hátha néha megvernélek
s fájna néked és nekem.
Jó hogy nem vagy cirmos macskám,
amílyen gonosz vagyok.
Akár kútba ugorhatnám,
önmagamba fulladok.

Majd ha nyárfa-testben élek,
rezgő lombbal hintelek,
majd ha árny leszek, kisérlek,
ha koporsó, rejtelek,
ha tűz leszek, melengetlek,
ha fény leszek, áldalak,
ember vagyok és szeretlek,
minek is bántottalak?

Korzenszky Richárd OSB: Jani, kuplung!

szerda, január 16th, 2013 | Besorolás nélkül | 1 hozzászólás

Kezdő tanár koromban történt. A második emeletről látom, hogy két idősebb rendtársam – Szulpic atya és Atanáz atya (keresztnevükön egymás között: Jani és Jóska) odalenn a téren egy Trabantot akarnak beindítani. Szulpic atya a kormánynál, Atanáz atya – rövid cserkésznadrágban az autó faránál. Leszaladok,hogy segítsek.
Ahogyan ketten toljuk az autót Atanáz atyával, a következőt hallom: “Jani, kuplung! Jani, szivató! Jani, gáz!”
Mire Szulpic atya rálép a fékre, kinyitja az ajtót, s jó hangosan hátrakiált:
“Te, Jóska! Onnan kintről én is könnyen pofáznék!”
Régi történet, de nem felejtem el soha. Mindenkinek meg kellene szívlelni. Hányszor kellett nekem is hallgatnom a bölcs utasításokat mit kellene tennünk nekünk itt, Magyarországon. Mondták a határ túlsó oldaláról, mondták a tengeren túlról. Mondták itthon is, az iskolán kívülről. Mondták egykori diákok, mondták tudós szakemberek, telve jóindulattal. Én pedig csak ültem az íróasztalnál, töprengtem, gyötrődtem, s próbáltam tenni, amit éppen tudtam.
“Jani, kuplung! Jani, szivató! Jani, gáz!” – hallom ma is a régi szöveget.
Figyelni kell a jó szóra, sok mindent meg kell szívlelni. De tisztában kell lenni azzal, hogy vannak feladatok, amit mindenkinek magának kell megoldania. A végső döntést végül nekem, magamnak kell meghoznom. A magam felelősségével. Hányszor sóhajtottam magamban: “Onnan kintről én is könnyen…”

fényképezés

szerda, január 16th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden képességünk egyesül. Akkor a fej, a szem, a szív is ugyanazért működik. A fényképezés egyfajta kiáltás, de nem azért, hogy eredetiséget bizonyítsuk. A fényképezés az élet egyik formája.” (Henri Cartier-Bresson)

vagy legalább is ennek kéne lennie.

A verklis

hétfő, január 14th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Nem is értem, miért nincs még ez itten.

No.24. A verklis (Der Leiermann)

Künn, a város szélén
Rongyos verklis áll,
Fagytól dermedt ujjal
Egyre muzsikál.

Mezítláb jár télen,
Lába, mint a jég,
Kicsiny tányérjába
Senki sem dob pénzt.

Nincs, ki hallgat rája,
Meg sem látják már,
Kóbor, mérges, vén eb
Mind ott morog rá.

Bárhogy lesz is, néki
Minden mindegy már,
Õ csak játszik folyton,
Karja meg nem áll.

Elfogadsz-e társnak?
Szólj, te furcsa vén.
Játszanál a verklin,
S énekelnék én.

Idegenföld

csütörtök, január 10th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Én Istenem, adjál szállást,
Mer‘ meguntam a vándorlást,
Az idegen földön járást csuhajla
.
Én Istenem, adjál szállást,
Mer‘ meguntam a vándorlást,
Az idegen földön járást hateha.


Idegenföldön jártamban sejehaj
Jutott szívem a bánatra sejehaj
Jutott, s jut is amíg élek amíg élek
Amíg bennem zeng a lélek hateha!

utak

kedd, január 8th, 2013 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Ha nagyon nem haladsz a kiszemelt hivatásod felé, gondolkodj el azon, hogy valóban arra kell-e menned? Kezdem felismerni, lehet más jövőképet kéne keresnem.

Search

Olavasom