Archive for január, 2012

választás

szerda, január 18th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

“Malebranche mondja, hogy aki megismerte valamicskét az élet és a világ sorát, két választása marad: Isten vagy az öngyilkosság. Azt is hozzáteszi, hálát ad érte, hogy neki Isten jutott.”

Lackfi János forgácsai

Kedves Kinga,

csütörtök, január 12th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Talán nem veszed sértésnek a tegezést. Vedd úgy, hogy nem le, hanem föltegezlek, ami kijár neked, hiszen komolyan veszed az életet. Ennél nagyobb dolog kevés akad a világon. Nem csak élni, ahogy a plankton teszi, midőn világra jön, majd sodródik az áramlatokkal, s evickélése nem sokat ront vagy javít sorsán, mint a plankton-emberén, aki az egyik csalafinta reklámtól szippantódik a másikhoz. Komolyan venni az életet nem jelent kevesebbet, mint tudni, hogy életünk magával a létezéssel áll mély és elválaszthatatlan kapcsolatban. Tudni pedig annyi, mint lelkünk gondolatát megélni.

Például a házasság
Férfi és nő egyesülve: megismeri egymást – olvassuk a Biblia számos helyén. Azért képesek erre, mert a különbözés egységvágya hajtja őket. “Az egyformaság az egység megrablása” – tanítja Jakob Bökme. Millió ballábas cipőből sem jön ki egy pár. A különbözés kölcsönös áthatása teszi a férfi és a nő közösségét kimeríthetetlenné. Harminc vagy hatvan év múlva is tudunk újak lenni a másik számára. Nem azért, kedves Kinga, mert eredetiek akarunk lenni: az “eredeti emberek” a divat sablonjával készülnek, s minden percben elavulnak. Az egység első lépése, hogy tetszünk egymásnak, hasonló az ízlésünk ágyban-asztalnál, a testi élet szép körében. Figyelmezzünk: tetszik igénk csupa lenge látszat! Az egység második foka az értelmi-műveltségi közösség. A két szép test öröme lassan, de biztosan elmúlik, ha csacsik vagyunk és sótlanok. Együtt kell tanulnunk holtig – a tréfát, a derűt sosem feledve. A lelki restség legjobb ellenszere, ha az ember jókat nevet önmagán.
Hanem kettőn áll a vásár! A házasság fejlődés. Ezért mindkét fél felelős, de az egyformaság tilalma folytán az okosabbik, felelőssége mindig nagyobb. Ám melyikünk ne hinné, hogy ő az okosabb? Ezért a helyes álláspont az, hogy az én felelősségem mindenképp nagyobb a tiednél, nekem kell jobban igyekeznem, elmélyednem, többet segítenem.
A házasság és minden emberi viszony: út. Lépésről lépésre támogatnunk kell társunkat az előrejutásban – persze a lehető legtapintatosabban. A tapintat az értelem csúcsmozdulatai közé tartozik, már szellemi képesség. Benső figyelemmel, önneveléssel fejleszthető. Egy igen egyszerű módszer a sok közül: soha nem teszem szóvá, hogy “ezt én tudom, te meg nem”. Végül már nem is gondolok rá. Véletlenül sem! Az igazán tapintatos, kedve Kinga, nem nevezi magát annak.
A test és az értelem szintjén a mulandók, pontosabban a fölülmúlandók körében jártunk. Az igazi egyesülés a harmadikon következik be: a Valóságban. Valóság pedig csak egy van, több nem is lehetséges. Az Egyetlen Valóság, az, Aki Van, Aki Országát s örök életét osztja meg velünk. Őbenne találkozhatunk igazán, és a Róla való gondolkodás szellemünk legszebb és legfontosabb célja. A lényege.
A szerelem is misztikus egyesülés, a házasság örök és fölbontathatatlan alapja. Sőt, a barátságé is. Tehát életünk alapja egyszersmind csúcsa. Aki idáig eljut, tudja. Ki az a bolond, aki innen elkívánkozik?

Czakó Gábor tollából a képmásban,
én meg leesem a székről.

Search

Olavasom