Archive for november, 2009

különbözőségek

vasárnap, november 29th, 2009 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

“One man looks at a dying bird and thinks there’s nothing but unanswered pain. That death’s got the final word, it’s laughing at him. Another man sees that same bird, feels the glory, feels something smiling through it.”

Radnóti Miklós: Bájoló

kedd, november 24th, 2009 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel

Kékje lehervad
lenn a tavaknak
S tükre megárad,
jöjj be a házba,
Vesd le ruhádat,
már esik is kint,
Vesd le az inged,
Mossa az eső
össze szívünket.

A nagy csend

szombat, november 21st, 2009 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

A film amit már régóta meg szeretnék nézni! Lejátszólistába szerveztem így egymás után kényelmesen megnézhető! Film megtekintéséhez melegen ajánlott a külső és belső csönd egyaránt!

Le a folyóhoz!

péntek, november 20th, 2009 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Újabb Alison Krauss szerzeményt találtam. A változatosság kedvéért ez most egy spirituálé, természetképekkel tarkítva. Mondom én, hogy most Alison Krauss a nyerő! 🙂

As I went down in the river to pray
Studying about that good old way
And who shall wear the starry crown
Good Lord, show me the way!

O sisters let’s go down,
Let’s go down, come on down,
O sisters let’s go down,
Down in the river to pray.

As I went down in the river to pray
Studying about that good old way
And who shall wear the robe and crown
Good Lord, show me the way!

O brothers let’s go down,
Let’s go down, come on down,
Come on brothers let’s go down,
Down in the river to pray.

As I went down in the river to pray
Studying about that good old way
And who shall wear the starry crown
Good Lord, show me the way!

O fathers let’s go down,
Let’s go down, come on down,
O fathers let’s go down,
Down in the river to pray.

As I went down in the river to pray
Studying about that good old way
And who shall wear the robe and crown
Good Lord, show me the way!

O mothers let’s go down,
Let’s go down, don’t you want to go down,
Come on mothers let’s go down,
Down in the river to pray.

As I went down in the river to pray
Studying about that good old way
And who shall wear the starry crown
Good Lord, show me the way!

O sinners let’s go down,
Let’s go down, come on down,
O sinners let’s go down,
Down in the river to pray.

As I went down in the river to pray
Studying about that good old way
And who shall wear the robe and crown
Good Lord, show me the way!

connorok

péntek, november 20th, 2009 | Besorolás nélkül | 1 hozzászólás

Elkezdtem próbálgatni az új magyar keresőt. Mire keres rá az ember elsőként? A saját nevére persze… Így akadtam http://www.connorka.hu -ra, ahol is fotó és kerékpár található. Kerékpár darabokban, fotók meg szépek! 🙂

Meglepő, hogy léteznek még connor nickkel megáldott egyének (egy informatyikusról tudtam eddig csak). De szerencsére ritka…

Ő

csütörtök, november 19th, 2009 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Érdekes dologra csodálkoztam rá! Vegyél egy Istenes verset, vedd el a címet, felejtsd el hogy ki miért írta és voilà! Kész a szerelmes vers!

“Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.”

http://idezet.wordpress.com/2009/11/19/2234/

Mellé téve a címét, mindjárt más lesz: Látható az Isten.
Ennyi a különbség egy Istenes és egy szerelmes vers között. A legrégibb ilyen példa az énekek éneke. 🙂

Nő és férfi

csütörtök, november 19th, 2009 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Richard Rohr: A férfi útja című könyvéből:

“Felkészítve egy matriarchális társadalomra az első időt a rezervátumban megfigyeléssel töltöttem, próbáltam feltérképezni az akoma indiánok között fennálló szociális viszonyokat. Néhány hét múlva azonban kezdtem rájönni, hogy nincs is olyan nagy különbség az itteni meg az otthoni emberek között. Az egyetlen különbség az volt, hogy az akomák becsületesen fel vállalták azt a formát, ahogy a társadalmunk működött. A nőknek hatalmuk van, és ezt itt mindenki elismeri, míg a fehérek társadalmában mindenki úgy tesz, mintha a férfiak lennének a döntéshozók. Mi férfiak azt hisszük, mi irányítunk, pedig az életünket szabályozó napi döntések jó részét nők hozzák.
Valahol olvastam egy anekdotát, ami humorosan, de pontosan ábárzolja ezt. Amikor egy férfit megkérdeztek, hogy ki hozza a döntéseket a családjában, azt válaszolta, hogy a felesége hozza a kis horderejű döntéseket, a fontos döntéseket pedig őrá hagyja. Amikor kérték, hogy világítsa meg, pontosan mit is érte ezen, azt válaszolta: “A feleségem dönti el, hogy milyen környéken éljünk, melyik iskola lesz a legjobb a gyerekek számára, hogyan használjuk fel a pénzünket, hová utazzunk szabadságra és más efféle dolgokat. Én döntöm el viszont a nagy kérdéseket, mint például, hogy megbízhatunk-e az oroszokban, hogy a kormány jól dolgozik-e és hogy mit kéne tenni a gazdasággal.”

Weöres Sándor: Nő és férfi

A teljesség megbomlásának fő-formája, hogy nő és hím lesz belőle. A nőség vagy hímség felé még csak közeledő kisgyermek ép úgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény, aki a nőséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja.
Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul, épp így csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a férfiból az igazi élet-erő. A nő ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt fogja fel belőle igazán, ami benne mozgalmas, eleven pezsgéső esemény-szerű: a teremtés templomát úgy tekinti, mit egy uzsonnázó-hely, pletyka sarok. A férfi, ha az emberi tenyészés édes játékaiban és meleg meghittségbe helyezkedik, elhomályosul, elgépiesedik: az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre. A nő oldottan lebeg az élt mozgó, forró áramában és csak arra figyel, ami szerves összefüggés tenyészet, enyészet: a férfi zártan határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli.

Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját férfi lénye alatt rejtetten létező nőt figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban az egymásba mosódó, alaktalan dolgok csíraként forró lüktetésben élnek: ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagában rejtett férfi lénye: látja, hogy kékes szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szobor-szerűen.

A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit bánatait, egész világát belesugározza: a férfi, ha dolgozik, munkájában minden mást elfüggönyöz előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó csoportban és nyerni a játszóktól akar: a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar. A nő, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jó-szívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belőle téged illet: a férfi, ha jó szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével: a férfi a szeretett nőt saját lényéhez akarja főzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorára-teljesülését keresi: a férfi a szerelemben a mámorzárt, folyton fokozódó egészét keresi.

Nő és férfi igénye nem fedi egymást: épp ezért a nő kiegészítője nem a kiváló teremtő férfi, hanem az arszlán aki folyton sürög és a nőt magával-sodorja, újra meg újra elkápráztatja, még ez a kettős röpködés végül családi biztonsággá higgad: s a férfi kiegészítője nem a kiváló, éltető nő, hanem a bűbájos, aki a férfi érzékeit feltudja pezsdíteni, s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át tudja venni az illető férfi meggyőződéseit, kedvteléseit, terveit. Mint hogy a nő ritkán találja meg egy-személyben az arszlánt és a családfőt, s a férfi a bűbájost és alkalmazkodót, innen a sok csalódás.

A férfi lénye kemény mag, a nő lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója: a nőnél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitől mentesen, magába-véve vizsgáljuk, egy nőt akkor, ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük. Ha egy nő regényében az ,, ideális férfi ” szerepel: nagy nőhódító, tökéletes családfő, bátor és határozott cselekvő, bármihez kiváló tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne, mert lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfi-arcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában. S a férfi regényében szereplő ,, ideális nő ” csupa rózsaszín finomság és arany okosság, de egyetlen igazi vonatkozása, hogy tőzön-vizet át szerelmes a férfi-hősbe, akivel önkéntelenül azonosítja magát az író is, az olvasó is: oly talajtalanul libeg a világban, mint a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.

Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe.

bátor

kedd, november 17th, 2009 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Ilyet szólt ma a fészbuk filmidézetek:

“Bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb mint sejted és okosabb mint véled. (Micimackó)”

Először azt hittem vicc. Aztán megnéztem és tényleg benne van! Hogy mik derülnek ki?! 🙂

Hamvas Béla

kedd, november 17th, 2009 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Elkezdődött az ismerkedés Hamvas Bélával.

Agni Parthene

hétfő, november 16th, 2009 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Ó, tiszta Szűz. Szent Nektariosz himnusza. Beleborzongok ha meghallom. Hát még ha énekeljük nagyhéten!

Search

Olavasom