gyerekkor és az emlékei

kedd, január 13th, 2009 | Besorolás nélkül

Vannak dalok amikről olyan elevenen jut eszembe a gyerekkor, hogy szinte újra élem. Ilyen ez is. Szinte hallom a bakelit recsegését és látom magam előtt a lejátszót.

Koncz Zsuzsa: Zeng az ének

A terézvárosi fák alatt sok konszolidált év elszaladt
De semmit nem felejtett el az a kisfiú
Aki akkoriban titkon hittanra járt
Mert anya szerint az sosem árt
Csak apa volt ideges és szomorú

A téren, ha este lett, ropogtak a játékfegyverek
Az ablakokban kigyúlt a lámpafény
Néhány rokon, ha összegyult és
Politikáról szó került, csak suttogták
Ami nem volt elmondható.
A kisfiú csak hallgatott, és a néhány szó
Amit felfogott, minden volt, Csak nem megnyugtató

A világvevő rádión, egy őszi alkonyon
Egy recsegő hang a hazáról beszélt
Apa fel-le járt, a kisfiú csak állt
És hogy ne féljen úgy, hát énekelt egy dalt, hogy

Zeng, zeng az énekszó
És az úttörő kedve jó
Mert szép az életünk
Ugye milyen jó nekünk
Zeng, csak zeng az énekszó
Már a téren is hallható
És a háztetők felett
Mint egy elszabadult luftballon
Lebeg.

Pár nap múlva egy hajnalon megszólat a telefon
Egy ismerős hang sietve búcsúzott
Hogy ők elutaznak most messzire
Még az is lehet, hogy örökre
De amint tudnak, majd írnak képeslapot

A téren dörögtek a valódi fegyverek
Az ablakokban kihunyt a lámpafény
A család egy délelőtt a pincébe költözött
És a kisfiú csak énekelte a dalt, hogy

Zeng, zeng az énekszó

Tags:

1 hozzászólás to gyerekkor és az emlékei

Aya
2009 január 19.

Tetszett ez a dal. Most hallottam előszőr…
Nekem meg egy másik dal jutott az eszembe. Zorán : Kell ott fenn egy ország.

Leave a comment

 

Search

Olavasom