karesz játszótere

igazság

vasárnap, május 13th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Je te veux

szerda, március 21st, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

kicsiny dolgok fontossága

hétfő, március 5th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Ha nincs olyan kicsiny dolog két ember kapcsolatában, aminek ne lenne jelentősége, ha az is fontos, hogy a másiknak nem kellett-e sokáig várnia a villamosra, és az új cipőjét már megszokta-e – akkor az a kapcsolat fontos és erős. Azt hiszem, az emberi kapcsolatokban csak az egészen kis dolgok fontosak, hogy el ne felejtsük, melyik a másik ember kedvenc párnája, melyikkel szeret aludni, akkor is, ha az az elnyűttebb, öregebbik párna.

örökségről

vasárnap, február 26th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

„A magyar történelemben még igen nagy művelődéstörténeti terület hever kiaknázatlanul, márpedig népünk múltjának teljes és tökéletes megismerése megmunkálásuk nélkül hiányos. Ilyen terület, más egyebek között, a magyarság konyhája, étkezésének elemei, főzési babonái, valamint asztali szokásai. A tudomány ezen rögös területének művelése elméleti célunk: felkutatni és egybegyűjteni a magyarság ősi életéből máig a napi és az úri étkezés módját, tartalmát, köznapi és ünnepi asztali szokásait, nemkülönben a magyar főzés módjait és készségeit, tárgyi emlékeit. Sok ilyen egyes adat található a történeti és irodalmi közleményekben, de ezek a legtöbb esetben elhanyagolt, hiányos és felületes rövid feljegyzések, pedig fentiek népi jellemünknek színes és jellegzetes elemei. Konyhánk, ételeink, akárcsak a zenénk, a nyelvünk, elütnek a nyugati népekéitől, azonban ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk azt is, hogy nem a magyarság hátrányára. Mindezt ismerni nemcsak érdekes, hanem hasznos is.”

Gundel Károly

Kányádi Sándor – Két nyárfa

vasárnap, február 26th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.

Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.

Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.

Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.

Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.

bálint és az áldozat

kedd, február 14th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Hazafelé menet egy idős bácsit láttam. Két bottal, lassan, megfontoltan haladt előre. Egy szál rózsáért volt, azzal igyekezett haza. Nagyobb áldozatot és szeretetet láttam ott akkor, mint előtte bármikor ezen a giccsel átitatott napon. A pillanat műve, de több erőt és hitet ad mint bármi.

Adja Isten, hogy tudjak minden nap áldozatot hozni azért, akit a gondviselés ad!

kapcsolatok alakulása

szerda, február 8th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

“Első éveinkben volt egy olyan idilli állapot az életünkben, hogy akit szerettünk (anyu, apu) maga volt az isten – ám ahogy felnőtté cseperedtünk, ez az isten földi létezővé vált. Egy szülő-gyermek kapcsolat egyik nagy próbatétele, egyben fontos fejlődési fázisa, hogy adott ponton át tudjon alakulni felnőtt-felnőtt kapcsolattá. Amikor valakivel szerelembe esünk, nagyon hasonló dolog történik. A kezdeti óriási lángolásban átéljük azt, hogy Gipsz Jakab az Isten, és nem vesszük tudomásul, hogy ő is arra a sorsra fog jutni, mint a szüleink, mert hosszútávon felnőtt-felnőtt szövetségi mintázatban kell élni az életünket. Ezzel fontos tisztában lennünk, különben megtörténtekor azt gondoljuk, hogy a kapcsolattal van baj, és bizonyára nem Jakab az ‘Igazi’”. Dr. C. Molnár Emma – Párkapcsolat

mosolyból

csütörtök, február 2nd, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

“A szerelem az, ha elmosolyodunk, mikor meglátjuk a másikat.”

Francois Lelord

választás

szerda, január 18th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

“Malebranche mondja, hogy aki megismerte valamicskét az élet és a világ sorát, két választása marad: Isten vagy az öngyilkosság. Azt is hozzáteszi, hálát ad érte, hogy neki Isten jutott.”

Lackfi János forgácsai

Kedves Kinga,

csütörtök, január 12th, 2012 | Besorolás nélkül | Nincs hozzászólás

Talán nem veszed sértésnek a tegezést. Vedd úgy, hogy nem le, hanem föltegezlek, ami kijár neked, hiszen komolyan veszed az életet. Ennél nagyobb dolog kevés akad a világon. Nem csak élni, ahogy a plankton teszi, midőn világra jön, majd sodródik az áramlatokkal, s evickélése nem sokat ront vagy javít sorsán, mint a plankton-emberén, aki az egyik csalafinta reklámtól szippantódik a másikhoz. Komolyan venni az életet nem jelent kevesebbet, mint tudni, hogy életünk magával a létezéssel áll mély és elválaszthatatlan kapcsolatban. Tudni pedig annyi, mint lelkünk gondolatát megélni.

Például a házasság
Férfi és nő egyesülve: megismeri egymást – olvassuk a Biblia számos helyén. Azért képesek erre, mert a különbözés egységvágya hajtja őket. “Az egyformaság az egység megrablása” – tanítja Jakob Bökme. Millió ballábas cipőből sem jön ki egy pár. A különbözés kölcsönös áthatása teszi a férfi és a nő közösségét kimeríthetetlenné. Harminc vagy hatvan év múlva is tudunk újak lenni a másik számára. Nem azért, kedves Kinga, mert eredetiek akarunk lenni: az “eredeti emberek” a divat sablonjával készülnek, s minden percben elavulnak. Az egység első lépése, hogy tetszünk egymásnak, hasonló az ízlésünk ágyban-asztalnál, a testi élet szép körében. Figyelmezzünk: tetszik igénk csupa lenge látszat! Az egység második foka az értelmi-műveltségi közösség. A két szép test öröme lassan, de biztosan elmúlik, ha csacsik vagyunk és sótlanok. Együtt kell tanulnunk holtig – a tréfát, a derűt sosem feledve. A lelki restség legjobb ellenszere, ha az ember jókat nevet önmagán.
Hanem kettőn áll a vásár! A házasság fejlődés. Ezért mindkét fél felelős, de az egyformaság tilalma folytán az okosabbik, felelőssége mindig nagyobb. Ám melyikünk ne hinné, hogy ő az okosabb? Ezért a helyes álláspont az, hogy az én felelősségem mindenképp nagyobb a tiednél, nekem kell jobban igyekeznem, elmélyednem, többet segítenem.
A házasság és minden emberi viszony: út. Lépésről lépésre támogatnunk kell társunkat az előrejutásban – persze a lehető legtapintatosabban. A tapintat az értelem csúcsmozdulatai közé tartozik, már szellemi képesség. Benső figyelemmel, önneveléssel fejleszthető. Egy igen egyszerű módszer a sok közül: soha nem teszem szóvá, hogy “ezt én tudom, te meg nem”. Végül már nem is gondolok rá. Véletlenül sem! Az igazán tapintatos, kedve Kinga, nem nevezi magát annak.
A test és az értelem szintjén a mulandók, pontosabban a fölülmúlandók körében jártunk. Az igazi egyesülés a harmadikon következik be: a Valóságban. Valóság pedig csak egy van, több nem is lehetséges. Az Egyetlen Valóság, az, Aki Van, Aki Országát s örök életét osztja meg velünk. Őbenne találkozhatunk igazán, és a Róla való gondolkodás szellemünk legszebb és legfontosabb célja. A lényege.
A szerelem is misztikus egyesülés, a házasság örök és fölbontathatatlan alapja. Sőt, a barátságé is. Tehát életünk alapja egyszersmind csúcsa. Aki idáig eljut, tudja. Ki az a bolond, aki innen elkívánkozik?

Czakó Gábor tollából a képmásban,
én meg leesem a székről.